az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló, Párizsban, 1949. szeptember 2-án kelt Általános Megállapodás második, negyedik, ötödik számú kiegészítő jegyzőkönyveinek, valamint az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága eljárásaiban részt vevő személyekre vonatkozó, Londonban, 1969. május 6-án kelt Európai Megállapodásnak a kihirdetéséről
1. § Az Országgyűlés az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodás Párizsban, 1956. december 15-én kelt második, Párizsban, 1961. december 16-án kelt negyedik, Strasbourgban, 1990. június 18-án kelt ötödik számú kiegészítő jegyzőkönyveit, valamint az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága eljárásaiban részt vevő személyekre vonatkozó, Londonban, 1969. május 6-án kelt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti.
Considering that, under the terms of Article 59 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, signed at Rome on 4th November, 1950, the members of the European Commission of Human Rigths (hereinafter referred to as „the Commission”) are entilted, during the discharge of their functions, to privileges and immunities provided for in Article 40 of the Statute of the Council of Europe and in the Agreements made thereunder,
Privileges and immunities are accorded to the members of the Commission, not for the personal benefit of the individuals themselves, but in order to safeguard the independent exercise of their functions. The Commission alone shall be competent to waive the immunity of its members; it has not only right, but is under a duty, to waive the immunity of one of its members in any case where, in its opinion, the immunity would impede the course of justice, and where it can be waived without prejudice to the purpose for which the immunity is accorded.
Considering that, under the terms of Article 59 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, signed at Rome on 4th November 1950 (hereinafter referred to as „the Convention”), the members of the European Court of Human Rights (hereinafter referred to as „the Court”) are entitled, during the discharge of their functions, to the privileges and immunities provided for in Article 40 of the Statute of the Council of Europe and in the Agreements made thereunder,
Privileges and immunities are accorded to judges not for the personal benefit of the individuals themselves but in order to safeguard the independent exercise of their functions. The Court alone, sitting in plenary session, shall be competent to waive the immunity of judges; it has not only the right, but is under a duty, to waive the immunity of a judge in any case where, in its opinion, the immunity would impede the course of justice, and where it can be waived without prejudice to the purpose for which the immunity is accorded.
3. The privileges and immunities referred to in parapraphs 1 and 2 of this article are accorded to the Registrar and Deputy Registrar, not for the personal benefit of the individuals themselves but to facilitate the discharge of their duties. The Court alone, sitting in plenary session, shall be competent to waive the immunity of its Registrar and Deputy Registrar, it has not only the right, but is under a duty, to waive such immunity in any case where, in its opinion, the immunity would impede the course of justice, and where it can be waived without prejudice to the purpose for which the immunity is accorded.
1. Any State may, at the time of its signature without reservation in respect of ratification, of its ratification or at any time thereafter, declare, by notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe, that the present Protocol shall extend to all or any of the territories for whose international relations it is responsible and where, according to Article 63 ot the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms, the said Convention applies.
Considering that, under the terms of Article 59 of the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms (hereinafter referred to as „the Convention”), signed at Rome on 4 November 1950, the members of the European Commission of Human Rights (hereinafter referred to as „the Commission”) and of the European Court of Human Rights (hereinafter referred to as „the Court”) are entitled, during the discharge of their functions, to the privileges and immunities provided for in Article 40 of the Statute of the Council of Europe and in the Agreements made thereunder,
2. a) The Commision or the Court, as the case may be, shall alone be competent to waive, in whole or in part, the immunity provided for in paragraph 1 of Article 2 of this Agreement; they have not only the right but the duty to waive immunity in any case where, in their opinion, such immunity would impede the course of justice and waiver in whole or in part would not prejudice the purpose defined in paragraph 1 of this article.
figyelemmel arra, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény 59. Cikke szerint az Emberi Jogok Európai Bizottságának (a továbbiakban: „a Bizottság”) tagjait feladataik ellátása során az Európa Tanács Alapszabályának 40. Cikkében, és az annak alapján kötött megállapodásokban meghatározott kiváltságok és mentességek illetik meg,
A Bizottság tagjai nem azért részesülnek kiváltságokban és mentességekben, hogy azok személyes előnyükre szolgáljanak, hanem azért, hogy biztosítva legyen feladataik független gyakorlása. Kizárólag a Bizottság jogosult a tagjai mentességét megszüntetni; a Bizottságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy megszüntesse valamely tagja mentességét minden olyan esetben, amikor megítélése szerint a mentesség fenntartása akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor a megszüntetés megtehető anélkül, hogy sértené azt a célt, amelyért a mentességet adták.
figyelemmel arra, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: „az Egyezmény”) 59. Cikke alapján az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: „a Bíróság”) tagjait feladataik ellátása során az Európa Tanács Alapszabályának 40. Cikkében, és az annak alapján kötött Megállapodásokban meghatározott kiváltságok és mentességek illetik meg,
A bírák nem azért részesülnek kiváltságokban és mentességekben, hogy azok személyes előnyükre szolgáljanak, hanem azért, hogy biztosítva legyen feladataik független gyakorlása. Kizárólag a Bíróság teljes ülése jogosult a bírák mentességét megszüntetni; a Bíróság teljes ülésének nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy megszüntesse a bíró mentességét minden olyan esetben, amikor megítélése szerint a mentesség fenntartása akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor a megszüntetés megtehető anélkül, hogy sértené azt a célt, amelyért a mentességet adták.
3. A Főjegyző és a Helyettes Főjegyző nem azért részesülnek az ezen Cikk 1. és 2. bekezdésében említett kiváltságokban és mentességekben, hogy azok személyes előnyükre szolgáljanak, hanem azért, hogy biztosítva legyen feladataik független gyakorlása. Kizárólag a Bíróság teljes ülése jogosult a Főjegyző és a Helyettes Főjegyző mentességét megszüntetni; a Bíróság teljes ülésének nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy megszüntesse az ilyen mentességet minden olyan esetben, amikor megítélése szerint a mentesség fenntartása akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor a megszüntetés megtehető anélkül, hogy sértené azt a célt, amelyért a mentességet adták.
1. A megerősítés fenntartása nélküli aláíráskor, a megerősítéskor vagy azt követően bármikor, az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel bármely állam kijelentheti, hogy ez a jegyzőkönyv minden olyan területre, vagy e területek egy részére terjed ki, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelősséget visel, és amelyeken az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 63. Cikke értelmében az Egyezmény alkalmazásra kerül.
figyelembe véve, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: „az Egyezmény”) 59. Cikke alapján az Emberi Jogok Európai Bizottságának (a továbbiakban: „a Bizottság”) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: „a Bíróság”) tagjait feladataik ellátása során az Európa Tanács Alapszabályának 40. Cikkében, és az annak alapján kötött Megállapodásokban meghatározott kiváltságok és mentességek illetik meg,
emlékeztetve arra, hogy ezeket a kiváltságokat és mentességeket pontosan meghatározták a Párizsban, 1949. szeptember 2-án aláírt, az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodást kiegészítő, Párizsban, 1956. december 15-én, illetve 1961. december 16-án aláírt második és negyedik jegyzőkönyvben,
2. Ezt a jegyzőkönyvet az Európa Tanács egyetlen Tagállama sem írhatja alá a megerősítés fenntartása nélkül, és nem erősítheti meg, fogadhatja el, vagy hagyhatja jóvá akkor, hogyha még nem erősítette meg, vagy egyidejűleg nem erősíti meg az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodást.
2. Mindazon Tagállamok vonatkozásában, amelyek ezt követően fejezik ki egyetértésüket azzal, hogy ez a jegyzőkönyv kötelező legyen számukra, a jegyzőkönyv az aláírás, vagy a megerősítésről, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének időpontját követő három hónapos időszak lejárta utáni hónap első napján lép hatályba.
2. Ezen Megállapodás alkalmazásában a „Bizottság” és „Bíróság” kifejezések magukban foglalják az Albizottságokat és a Kamarákat, illetve a fenti testületek tagjait, amennyiben azok az Egyezmény értelmében, vagy a Bizottság, illetve a Bíróság szabályzata szerint látják el feladataikat, az ügytől függően; az „eljárásban való részvétel” kifejezés magában foglalja az Egyezmény 25. Cikke szerinti egyéni panaszjogot elismerő állam ellen benyújtott panasszal kapcsolatban tett mindenfajta kommunikációt.
b) Mozgásukat és utazásukat csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a közbiztonság érdekében, a közrend fenntartása, a bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.
4. Ezen Cikk 1. és 2. bekezdése rendelkezéseinek az alkalmazása megszűnik akkor, hogyha az érintett személynek attól a naptól fogva, amikor jelenlétére a Bizottság vagy a Bíróság már nem tartott igényt, folytatólagosan 15 napon keresztül lehetősége volt, arra, hogy visszatérjen abba az országba, amelyikből utazását megkezdte.
2. a) Az ügytől függően, kizárólag a Bizottság vagy a Bíróság jogosult arra, hogy részben vagy teljesen megszüntesse az ezen Megállapodás 2. Cikkének 1. bekezdésében biztosított mentességet; a Bizottságnak vagy a Bíróságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy megszüntesse a mentességet minden olyan esetben, amikor megítélése szerint a mentesség fenntartása akadályozná az igazságszolgáltatást, és amikor a részben vagy teljesen történő lemondás megtehető anélkül, hogy sértené az ezen Cikk 1. bekezdésében meghatározott célt.
3. § Ez a törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba. Az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodás Párizsban, 1956. december 15-én kelt második, és a Párizsban, 1961. december 16-án kelt negyedik számú kiegészítő jegyzőkönyvekben foglaltakat 1996. január 20-tól kezdődően, a Strasbourgban, 1990. június 18-án kelt, az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodás ötödik számú kiegészítő jegyzőkönyvében foglaltakat 1996. május 1-jétől kezdődően, a Londonban, 1969. május 6-án kelt, az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága eljárásaiban részt vevő személyekre vonatkozó Európai Megállapodásban foglaltakat 1996. február 21-től kezdődően kell alkalmazni.
