csatornák:   
1000-1526
1526-1790
1790-1849
1849-1918
1918-1945
1945-1990
1990-
© 2006 Complex Kiadó Kft.
  Impresszum  

 
 Nyitólap   1990-   1994-1998   1997. évi LXVIII. törvény

 
Törvények, jogszabályok a CompLex Kiadótól.

 

1997. évi LXVIII. törvény

az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról

I. Fejezet

A SZOLGÁLATI JOGVISZONYRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § (1) A törvény hatálya a bíróságokkal, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával (a továbbiakban: OIT Hivatala), az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatalával (a továbbiakban: ISZI Hivatala), az igazságügyi szakértői intézményekkel (a továbbiakban együtt: igazságügyi szerv) létesített igazságügyi szolgálati jogviszonyra (a továbbiakban: szolgálati viszony) terjed ki.

(2) Az igazságügyi szerv által fenntartott üdülők, bölcsődék és óvodák dolgozói a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartoznak.

(3) A katonai tanácsokkal rendelkező bíróságokon igazságügyi alkalmazottként hivatásos szolgálati viszonyban álló katonák, az OIT Hivatalánál - honvédelmi és polgári védelmi feladatok ellátására - a fegyveres erők, illetve a rendvédelmi szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai vezénylés alapján teljesíthetnek szolgálatot.

(4) Az e törvény hatálya alá tartozó igazságügyi szakértő szolgálati viszonyára az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény, az igazságügyi szakértőkről szóló jogszabályok, a fővárosi (megyei) bírósági végrehajtó, a végrehajtójelölt, valamint a végrehajtási ügyintéző szolgálati viszonyára a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.

(5) Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyára más jogszabály rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha azt e törvény elrendeli.

2. § (1) A szolgálati viszony alanyai az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott.

(2) Igazságügyi alkalmazott:

a) a bírósági fogalmazó és a bírósági titkár,

b) az igazságügyi szakértő és a szakértőjelölt,

c) a tisztviselő,

d) az ügykezelő,

e) a fizikai dolgozó.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott munkaköri csoportokon belül a munkavégzés jellegére, illetve a szolgálat teljesítésének a helyére utaló munkaköri elnevezéseket jogszabály állapíthat meg.

3. § (1) A bírói tisztség ellátásához szükséges gyakorlati ismeretek megszerzése végett a bíróságokon fogalmazók működnek.

(2) A bírósági fogalmazó részére a joggyakorlat keretében biztosítani kell, hogy minden bírósági szinten és ügyszakban megfelelő gyakorlatot szerezzen, határozattervezeteket készítsen, jegyzőkönyvet vezessen, az ügyfelek fogadásán részt vegyen. A fogalmazó önálló hatáskörét törvény állapítja meg.

(3) A joggyakorlat ideje 3 év, részletes szabályait az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg.

4. § A bírósági titkár önálló hatáskörét törvény állapítja meg.

5. § (1) Az igazságügyi szakértő a feladatkörébe tartozó ügyekben a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelésére, továbbá megbízás alapján szakvéleményt ad.

(2) A szakértőjelölt az igazságügyi szakértői kinevezéshez szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzése érdekében - az igazságügyi szakértő szakmai felügyeletével - közreműködik a szakvélemény előkészítésében.

6. § (1) Az igazságügyi szervnél - a 3-5. §-okban foglaltakon kívül - az érdemi és az ügydöntő feladatokat legalább középfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselők látják el. Tisztviselőnek minősül a fővárosi (megyei) bírósági végrehajtó, a végrehajtójelölt és a végrehajtási ügyintéző is.

(2) A bírósági jegyzőkönyvvezető és a cégszerkesztő tisztviselői kinevezésre akkor jogosult, ha a középiskolai érettségin túl a munkakörére meghatározott további képesítéssel és az e munkakörökben szerzett legalább három év szakmai gyakorlattal is rendelkezik.

7. § (1) Az igazságügyi szerv működésével kapcsolatos ügyviteli és adminisztrációs feladatokat legalább középfokú végzettségű ügykezelők, az egyéb feladatokat szakmunkásként, betanított munkásként, illetve segédmunkásként fizikai alkalmazottak végzik.

(2) A 6. § (2) bekezdésében meghatározott képesítéssel nem rendelkező bírósági jegyzőkönyvvezető és cégszerkesztő ügykezelőnek minősül.

8. § (1) A munkáltatói jogkört

a) az OIT Hivatalának vezetőhelyettese tekintetében az OIT,

b) az OIT Hivatalának egyéb alkalmazottai tekintetében az OIT Hivatalának a vezetője,

c) az igazságügyi szakértők és az ISZI Hivatalának főigazgatója tekintetében az igazságügyminiszter,

d) az ISZI Hivatalának alkalmazottai tekintetében az ISZI Hivatalának főigazgatója,

e) a helyi bírósági fogalmazók és titkárok, a hivatásos pártfogók és a végrehajtási ügyintézők tekintetében a fővárosi (megyei) bíróság elnöke,

f) az egyéb igazságügyi alkalmazottak tekintetében az igazságügyi szerv vezetője (a továbbiakban együtt: munkáltató)

gyakorolja.

(2) A munkáltató a munkáltatói jogok részben vagy egészben való gyakorlását a helyettesére vagy más vezető beosztású alkalmazottra - írásban - átruházhatja.

9. § (1) Az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során köteles együttműködni.

(2) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetve teljesíteni.

(3) Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel az igazságügyi szerv jogos érdekeit, illetve jó hírnevét veszélyeztetné.

10. § (1) Írásbeliséghez kötött a szolgálati viszony létesítésére, a jogviszony tartalmának módosítására és megszüntetésére, a munka értékelésére, az elismerésre, a fegyelmi és kártérítési felelősségre vonatkozó nyilatkozat (határozat) és megállapodás.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából - a 41. § (3) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve - nem minősül szolgálati viszonnyal kapcsolatos nyilatkozatnak a munkaköri feladatok végrehajtására vonatkozó munkáltatói utasítás.

(3) Ha a szolgálati viszony létrejötte a munkáltató hibájából érvénytelen, a felmentésnél és ennek jogkövetkezményeinél az igazságügyi alkalmazottnak fel nem róható felmentésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

II. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY LÉTESÍTÉSE,
MÓDOSÍTÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE

A szolgálati viszony létesítése

11. § (1) A szolgálati viszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre.

(2) Igazságügyi alkalmazottnak az a 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár nevezhető ki, aki a munkakörére meghatározott iskolai végzettséggel és szakképzettséggel (a továbbiakban: képesítés) rendelkezik.

12. § (1) A kinevezés határozatlan időre vagy legfeljebb 3 évig tartó határozott időre szólhat.

(2) Határozott időre kell kinevezni azt,

a) aki az előírt képesítés megszerzésére halasztást kapott,

b) akit tartósan távollévő helyére vagy nem rendszeresített álláshelyre alkalmaztak.

(3) A kinevezéshez szükséges feltételek meglétét a jelentkezőnek hiteles okiratokkal kell igazolni.

13. § (1) Bírósági fogalmazónak az egyetemi állam- és jogtudományi diplomával, bírósági titkárnak a jogi szakvizsgával rendelkező személy nevezhető ki. A titkári kinevezés előtt bírói pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venni. A katonai tanácsoknál működő bírósági fogalmazókat elsősorban a Magyar Honvédség ösztöndíjasai közül kell kinevezni.

(2) Az igazságügyi szakértői kinevezéshez

a) a szakterületnek megfelelő egyetemi (főiskolai) végzettség, továbbá az orvosszakértőknél igazságügyi orvostani vagy a szakágazat szerint előírt más szakorvosi vizsga, az egyéb szakértőknél a szakágazatnak (szakterületnek) megfelelő szakvizsga,

b) legalább 5 éves szakmai gyakorlat

szükséges.

(3) Szakértőjelöltnek a szakterületnek megfelelő egyetemi (főiskolai) végzettséggel rendelkező személy nevezhető ki.

(4) Az igazságügyi szakértő, a szakértőjelölt, a tisztviselő és az ügykezelő a kinevezésétől számított két éven belül az igazságszolgáltatási ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát tesz. A (6) bekezdés szerinti jogszabály meghatározott iskolai végzettségű tisztviselő részére a vizsga alól részben vagy egészben felmentést adhat.

(5) A munkáltató a munkakörre előírt szakvizsga megszerzésének feltétele alól kivételesen indokolt esetben - legfeljebb 3 évre - halasztást engedélyezhet.

(6) A képesítési követelményekkel kapcsolatos részletes rendelkezéseket - ideértve a (4) bekezdés szerinti vizsgákra vonatkozó szabályokat is - az igazságügyminiszter az Országos Igazságügyi Tanáccsal egyetértésben, rendeletben határozza meg.

14. § (1) Igazságügyi szolgálati viszony létesítésére a kinevező pályázatot írhat ki. A pályázatot nyilvánosan kell meghirdetni.

(2) A pályázati kiírásnak az állás elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat elbírálásának a határidejét tartalmaznia kell.

(3) A pályázókat meg kell hallgatni, a pályázatokat a pályázati határidő lejárta után 1 hónapon belül kell elbírálni.

(4) A pályázatokat titkosan kell kezelni. A pályázat eredményéről a pályázókat a pályázati anyag egyidejű visszaküldésével, írásban kell tájékoztatni.

(5) Ha a pályázat eredménytelen, a kinevező új pályázatot írhat ki, vagy a feltételeknek megfelelő személyt az állásra kinevezi.

15. § (1) A kinevezési okirat a kinevezés kezdő napját, határozott idejű kinevezés esetén ennek időtartamát, a munkakört, a vezetői munkakört, a szolgálati helyet, a szolgálati idő kezdő időpontját, a fizetési osztályt (csoportot), a fizetési fokozatot és az ezekhez kapcsolódóan megállapított alapilletményt, az esetleges pótlékok jogcímét és összegét, a legközelebbi kötelező előresorolás időpontját, a hiányzó képesítés megszerzésére adott halasztást, illetve kötelezést és ezek határidejét, valamint a kinevezés évére járó szabadság napjainak a számát tartalmazza.

(2) A kinevezési okirattal együtt az igazságügyi alkalmazottnak át kell adni a feladatait tartalmazó munkaköri leírást.

16. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a tevékenységének megkezdése előtt a munkáltatónál esküt tesz. Ha az igazságügyi alkalmazott az eskü letételében akadályoztatva van, az esküt ennek megszűnésétől számított nyolc napon belül kell letenni.

(2) Az eskü szövege a következő:

„Én ....................................... esküszöm, hogy hazámhoz a Magyar Köztársasághoz hű leszek, az Alkotmányt és az egyéb jogszabályokat megtartom, az állami és szolgálati titkot megőrzöm, munkaköri kötelességeimet részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, a legjobb tudásom szerint teljesítem.”

(3) Az igazságügyi szakértő, a fővárosi (megyei) bírósági végrehajtó és a végrehajtójelölt, valamint a végrehajtási ügyintéző esküjének a szövegét külön jogszabály tartalmazza.

A kinevezés tartalmának módosítása

17. § (1) A kinevezés tartalmát módosítani - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - csak a munkáltatói jogkör gyakorlója és az igazságügyi alkalmazott közös megegyezésével lehet. E szempontból nem minősül módosításnak a szolgálati viszony tartalmának törvény kötelező jellegű rendelkezésén alapuló megváltozása, ideértve az illetmény változását is.

(2) Nem szükséges közös megegyezés

a) a vezetői megbízás visszavonásához,

b) az igazságügyi alkalmazottnak - illetménye és munkaköre megváltoztatása nélkül - az adott igazságügyi szerven belüli más egységhez való beosztásához,

c) a munkakör ellátásához szükséges képesítés megszerzésére való kötelezéshez,

d) a fegyelmi határozat végrehajtásához,

e) a helyettesítésre és a kirendelésre vonatkozó döntéshez,

f) a munkáltatói jogkör gyakorlójának mindazon egyéb döntéseihez, amelyekre e törvény alapján egyoldalúan jogosult.

(3) Az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott, valamint egy másik igazságügyi szerv megállapodhat az igazságügyi alkalmazottnak a másik igazságügyi szervhez történő határozott idejű vagy végleges áthelyezésében. Az áthelyezéskor a 29. § rendelkezései szerint kell eljárni.

18. § (1) Ha az igazságügyi alkalmazott álláshelye

a) az igazságügyi szerv jogutód nélküli megszűnése,

b) szervezeti változás, az igazságügyi szerv hatáskörének vagy illetékességi területének a megváltozása,

c) létszámcsökkentés vagy a munkaköri feladatok megszűnése

miatt megszűnik, részére - amennyiben erre lehetőség van - más megfelelő munkakört kell felajánlani.

(2) A felajánlott új munkakör akkor megfelelő, ha az megfelel az igazságügyi alkalmazott iskolai végzettségének és besorolásának, valamint elfogadása nem okoz a részére méltánytalan sérelmet.

A szolgálati viszony megszűnése

19. § A szolgálati viszony megszűnik

a) a felek közös megegyezésével,

b) az igazságügyi alkalmazott lemondásával,

c) felmentéssel,

d) hivatalvesztés (elbocsátás) fegyelmi büntetés jogerős kiszabásával,

e) az e törvényben meghatározott egyéb esetekben, a törvény erejénél fogva,

f) határozott idejű kinevezés esetén a kinevezés idejének a lejártával is.

20. § (1) A szolgálati viszonyt az igazságügyi szerv és az igazságügyi alkalmazott közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti. A megszüntetést bármelyik fél kezdeményezheti.

(2) A közös megegyezést tartalmazó megállapodásnak tartalmaznia kell a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó együttes nyilatkozatot és a megszűnés időpontját. A megállapodásban a szolgálati viszony megszűnéséből eredő jogokat és kötelezettségeket is lehetőleg rögzíteni kell, az e kérdésekben való megállapodás hiánya azonban nem feltétele a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének.

21. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyáról bármikor lemondhat.

(2) A lemondási idő 2 hónap, a felek azonban ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű kinevezés esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon.

(3) Az igazságügyi alkalmazott a lemondási idő alatt köteles a munkaköri feladatait ellátni, kivéve, ha a munkavégzés alól részben vagy egészben mentesítették.

(4) A munkavégzés alóli mentesítés idejére az igazságügyi alkalmazott az illetményére, illetve annak időarányos részére jogosult. Nem jár illetmény arra az időre, amely alatt az igazságügyi alkalmazott illetményre egyébként sem lenne jogosult.

22. § (1) Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

a) saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot,

b) munkakörének az ellátására alkalmatlan,

c) a 18. § (1) bekezdése szerinti esetekben a részére felajánlott megfelelő új munkakört nem fogadta el, vagy ilyen munkakört a részére nem lehetett felajánlani.

(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban foglalt okok fennállása esetén sem szüntethető meg a szolgálati viszony felmentéssel a következő időtartamok és az azt követő 30 nap alatt:

a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év, gümőkóros megbetegedés esetén 2 év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje,

b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, vagy ilyen célból, illetőleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság ideje,

c) a terhesség ideje, a szülést követő 6. hónap vége, valamint a gyermek gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság ideje,

d) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívó parancs, vagy a polgári szolgálat teljesítésére vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított ideje.

(3) Ha az alkalmatlanság egészségügyi ok következménye és az igazságügyi alkalmazott rokkantsági nyugellátásra nem szerzett jogosultságot, a szolgálati viszony csak akkor szüntethető meg, ha részére az egészségi állapotának és a 18. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő más munkakört nem ajánlottak fel, vagy a megfelelő új munkakört nem fogadta el.

(4) Ha az egészségügyi alkalmatlanságra okot adó körülmény felmerülése esetén az igazságügyi alkalmazott a munkáltató által elrendelt orvosi vizsgálaton nem vesz részt, ezt úgy kell tekinteni, hogy alkalmatlanságát nem vitatja.

23. § (1) A munkáltatónak a felmentést meg kell indokolnia. Az indoklásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie. A felmentés indokának a valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania.

(2) Ha az alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, az alkalmatlanság tényét - az e törvényben meghatározott munkakört ellátó igazságügyi alkalmazottak esetén - az értékelésnek kell tartalmaznia.

24. § (1) A felmentési idő - a (2)-(4) bekezdésben írt kivételtől eltekintve - 6 hónap.

(2) A felmentési idő 3 hónap, ha a felmentésre azért került sor, mert az igazságügyi alkalmazott a részére felajánlott megfelelő más munkakört nem fogadta el.

(3) A felmentési idő 1 hónap, ha a felmentés az igazságügyi alkalmazott nem egészségügyi okból történő alkalmatlansága miatt történt.

(4) Határozott idejű igazságügyi szolgálati viszony megszűnésekor a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor az a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.

25. § (1) A 24. § (1)-(2) és (4) bekezdései szerinti felmentési idő megállapítása esetén az igazságügyi alkalmazottat legalább a felmentési idő felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell. Indokolt esetben az igazságügyi alkalmazott a felmentési idő teljes időtartamára is mentesíthető a munkavégzési kötelezettség alól.

(2) A 24. § (3) bekezdésében meghatározott esetben az igazságügyi alkalmazottat a felmentési idő teljes tartamára a munkavégzési kötelezettség alól fel kell menteni.

(3) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára az igazságügyi alkalmazott az átlagilletményére jogosult.

26. § (1) A szolgálati viszony a 19. § e) pontja alapján szűnik meg, ha

a) a kinevezés feltételeinek a hiánya utóbb következik be, vagy a feltételek hiányát utóbb állapították meg,

b) az igazságügyi alkalmazott az esküjét a 16. § (1) bekezdésében meghatározottak szerinti határidőben nem tette le,

c) az igazságügyi alkalmazott az összeférhetetlenségi helyzetét (36. §) a felszólítástól számított határidőn belül nem szüntette meg,

d) az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyának jogellenes megszüntetésére irányuló magatartást tanúsított.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alapján szűnik meg a szolgálati viszony, ha az igazságügyi alkalmazott közös megegyezés hiányában, lemondás nélkül vagy az irányadó lemondási és felmentési idő megszegésével a szolgálati viszony egyoldalú és egyértelmű megszüntetésére irányuló magatartást tanúsított.

(3) A szolgálati viszony az azt követő napon szűnik meg, amikor

a) a kinevezési feltételek valamelyikének a hiányát az igazságügyi szerv, illetőleg az arra jogosult más szerv megállapította,

b) az igazságügyi alkalmazott az esküt még letehette volna,

c) az összeférhetetlenségi helyzetet az erre kötelezett még megszüntethette volna,

d) az igazságügyi alkalmazott az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségeinek még eleget tett.

A végkielégítés

27. § (1) Az igazságügyi alkalmazott felmentése esetén végkielégítésre jogosult, ha a felmentés egészségügyi alkalmatlansága miatt vagy a 22. § (1) bekezdésének c) pontja alapján történt.

(2) Végkielégítés jár a 30. § (2) bekezdésében meghatározott esetben is.

(3) Nem jár végkielégítés, ha az igazságügyi alkalmazott saját jogú nyugellátásra szerzett jogosultságot.

28. § (1) A végkielégítés mértéke, ha a szolgálati viszony ideje

a) az 5 évet nem haladja meg, a 2 havi,

b) a 8 évet nem haladja meg, a 3 havi,

c) a 12 évet nem haladja meg, a 6 havi,

d) a 20 évet nem haladja meg, a 9 havi,

e) a 20 évet meghaladja, a 12 havi

illetménynek megfelelő összeg.

(2) A végkielégítés összegének a meghatározásánál szolgálati viszonyban töltött időként az igazságügyi és az ügyészi szerveknél megszakítás nélkül eltöltött idő, az ismételten létesített szolgálati viszony megszűnésekor pedig csak a korábbi végkielégítést követően e szerveknél eltöltött idő vehető figyelembe.

Eljárás a szolgálati viszony megszűnésekor

29. § (1) A szolgálati viszony megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon az igazságügyi alkalmazott részére ki kell fizetni az illetményt, az e törvény szerinti kötelező járandóságokat, pénzben meg kell váltani a ki nem vett szabadságot, és át kell adni a szolgálati viszonyra vonatkozó igazolást.

(2) Az (1) bekezdés szerinti igazolás

a) a szolgálati viszony megszűnésének a jogcímét,

b) a szolgálati viszony kezdő és végső időpontját,

c) az illetményből jogszerűen levonható tartozások összegét és jogcímét, valamint ezek jogosultját, illetve azt, hogy az igazságügyi alkalmazottnak nincs tartozása,

d) a szolgálati viszony megszűnésének az évében igénybe vett betegszabadság napjainak a számát,

e) a kifizetett végkielégítés, külön juttatás és ruházati költségtérítés összegét

tartalmazza.

A szolgálati viszony jogellenes megszüntetése esetén követendő eljárás

30. § (1) Ha a bíróság jogerősen megállapítja, hogy az igazságügyi szerv a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntette meg, az igazságügyi alkalmazottat az eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni. Meg kell téríteni az elmaradt illetményét és az egyéb juttatásokat, valamint a jogellenes megszüntetésből eredő kárát. Nem kell megtéríteni azt az összeget, amely máshonnan megtérült.

(2) Ha az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyának a fenntartását nem kívánja, ezt úgy kell tekintetni, mintha a szolgálati viszony a bírósági ítélet jogerőre emelkedése napjával közös megegyezéssel szűnt volna meg. Az elmaradt illetményt és juttatásokat, valamint a kárt ekkor is meg kell téríteni, továbbá meg kell fizetni a felmentési időre járó átlagilletményt és végkielégítést.

(3) Ha a szolgálati viszony megszüntetése azért jogellenes, mert a törvényben előírt felmentési időt nem, vagy az előírtnál rövidebb tartamban állapították meg, ez a felmentést önmagában nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben a szolgálati viszony megszűnése napjának a törvény szerinti felmentési idő lejártának a napját követő napot kell tekinteni.

(4) Ha az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyát a 26. § (1) bekezdésének d) pontjában felsorolt okból szüntették meg, a megszűnés jogkövetkezményei tekintetében a hivatalvesztés (elbocsátás) fegyelmi büntetésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A vezetőkre vonatkozó rendelkezések

31. § Vezetői megbízást az kaphat, aki az általános képesítési feltételeken túl, az adott szakterületen legalább három év szakmai gyakorlattal rendelkezik. Jogszabály vagy pályázat további feltételeket határozhat meg.

32. § (1) A vezetői megbízás - a (2) bekezdés szerinti kivételtől eltekintve - határozatlan időre szól.

(2) A kinevezés határozott időre - legfeljebb 1 évre - szól, ha a magasabb vezetői állásra ismételten kiírt pályázat is eredménytelenül zárult.

33. § (1) Pályázat bármely vezetői állásra kiírható, a magasabb vezetői állást pályázat útján kell betölteni. Magasabb vezetői állásnak minősül az OIT Hivatalának vezető-helyettese, a főosztályvezető, az ISZI Hivatalának a főigazgatója, az igazságügyi szakértői intézet igazgatója, valamint a Fővárosi Bíróság gazdasági hivatalának az igazgatója.

(2) Ha a magasabb vezetői állásra kiírt pályázat eredménytelen, új pályázatot kell kiírni. Az újabb pályázat eredménytelensége esetén a 32. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.

(3) A pályázatokra egyebekben a 14. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

34. § (1) A vezetői megbízás megszűnik

a) közös megegyezéssel,

b) a vezetői beosztásról való lemondással,

c) a vezetői megbízás visszavonásával,

d) fegyelmi büntetésként,

e) mindazon esetekben, amikor a vezető szolgálati viszonya is megszűnik.

(2) A vezető lemondási ideje 2 hónap, de a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak.

(3) A vezetői megbízás bármikor visszavonható, azt a munkáltató indokolni köteles. Ha visszavonás oka a vezetői munkakör ellátására való alkalmatlanság, ennek tényét az értékelésnek kell tartalmaznia.

35. § (1) Ha a vezetői megbízás megszűnése nem jár együtt a szolgálati viszony egyidejű megszűnésével, a volt vezető részére az igazságügyi szerven belül megfelelő munkakört kell felajánlani. Amennyiben ilyen munkakört nem lehet felajánlani, a szolgálati jogviszonyt 3 hónap, ha pedig az igazságügyi alkalmazott a felajánlott megfelelő munkakört nem fogadta el, 1 hónap felmentési idővel meg kell szüntetni a munkavégzés alóli egyidejű mentesítés mellett.

(2) A határozott idejű vezetői megbízás lejártakor a volt vezetőt a korábbi munkakörébe vagy legalább az azzal azonos szintű munkakörbe kell helyezni.

III. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY TARTALMÁBÓL EREDŐ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

Az összeférhetetlenség

36. § (1) Az igazságügyi alkalmazott nem tölthet be olyan munkakört, amelyben a hozzátartozójával alá- vagy fölérendeltségi viszonyba kerülne.

(2) Az igazságügyi alkalmazott

a) nem folytathat a beosztásával összeegyeztethetetlen, illetve olyan tevékenységet, amely a pártatlan, befolyásolástól mentes munkavégzését veszélyeztetné,

b) pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, illetve az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételét kivéve - közszereplést nem vállalhat,

c) kereső foglalkozást - a munkaidejét nem érintő tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, sport-, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának az előzetes engedélyével végezhet.

(3) Az igazságügyi szakértő igazságügyi szolgálati viszonyával az is összeférhetetlen, ha egyéni vállalkozóként, vagy gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként, felügyelő bizottságának a tagjaként, illetve személyes közreműködésre kötelezett tagjaként a szakértői feladataival összefüggő tevékenységet végez.

37. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a munkáltatónak köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, illetve összeférhetetlenségi helyzetbe került.

(2) Az összeférhetetlenségi helyzet bejelentése vagy hivatalból történő megállapítása esetén a munkáltató az igazságügyi alkalmazottat 30 napos határidővel felszólítja az összeférhetetlenség megszüntetésére.

(3) Ha az összeférhetetlenség a 36. § (1) bekezdésében meghatározott okból keletkezik, vagy keletkezne,

a) a tilalom alól, amennyiben az egyik érintett bíró, úgy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényben, egyéb esetekben pedig az e törvényben meghatározott munkáltató kivételes esetben felmentést adhat,

b) az összeférhetetlenséggel érintettek megegyezése hiányában a munkáltató dönti el, hogy melyik igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonyát kell megszüntetni.

A munkavégzés

38. § (1) A szolgálati viszony keretében a munkáltató köteles

a) az igazságügyi alkalmazott feladatait munkaköri leírásban rögzíteni,

b) az igazságügyi alkalmazottat az irányadó jogszabályok és a munkaköri leírásban foglaltak szerint foglalkoztatni,

c) az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani,

d) olyan magatartást tanúsítani, illetve olyan helyzetet teremteni, hogy az igazságügyi alkalmazott a jogait rendeltetésszerűen gyakorolni, a kötelezettségeit teljesíteni tudja,

e) megadni a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást,

f) biztosítani a munkaköri feladatok szakszerű ellátása érdekében elrendelt képzés feltételeit.

(2) A munkáltató az igazságügyi alkalmazott által elvégzett munkáért az e törvényben foglaltak szerint köteles illetményt fizetni, valamint biztosítani a kötelezően járó juttatásokat és kedvezményeket.

39. § (1) Az igazságügyi alkalmazott köteles

a) a szolgálati helyén vagy a munkavégzésre kijelölt helyen, az előírt időben, munkára képes állapotban megjelenni,

b) feladatait az esküjéhez híven, a jogszabályoknak és a munkaköri leírásban foglaltaknak, valamint a vezetői utasításoknak megfelelően a legjobb tudása szerint, az elvárható gondossággal és pártatlanul végezni,

c) az igazságügyi szerv feladatainak az ellátása érdekében a többi igazságügyi alkalmazottal együttműködni,

d) munkáját úgy végezni és általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ezzel mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, anyagi károsodásukat ne idézze elő,

e) az állami és a szolgálati titkot megtartani, valamint minden olyan magatartástól tartózkodni, amelynek következtében a tevékenysége során tudomására jutott tényekről illetéktelenek tudomást szereznének, vagy amelyek kiszolgáltatása miatt igazságügyi szerv, igazságügyi alkalmazott vagy bármely állampolgár jogellenes előnyhöz jutna, illetve ilyen hátrányt szenvedne.

(2) Az igazságügyi alkalmazott a munkahelyén kívül is köteles az igazságügyi szervhez és a munkaköréhez méltó magatartást tanúsítani.

40. § (1) Ha az igazságügyi alkalmazott a kötelezően előírt képzésben neki felróható okból nem vesz részt, vagy a vizsgákat nem teszi le, az e törvényben meghatározott egyéb jogkövetkezményeken kívül köteles az igazságügyi szerv ezzel kapcsolatos költségeit megtéríteni.

(2) Az igazságügyi alkalmazott a munkáltatónak a képzéssel kapcsolatos költségeit akkor is köteles megtéríteni, ha a képzés befejezésétől, illetve a vizsga letételétől számított három éven belül a szolgálati viszonyát neki felróható okból szüntetik meg. Az igazságügyi alkalmazott a költségek megtérítésére kötelezhető, ha a szolgálati viszonyt a kezdeményezésére szüntetik meg.

41. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a vezetőnek a munkakör ellátására vonatkozó utasításait - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles végrehajtani.

(2) Az utasítás végrehajtását az igazságügyi alkalmazott köteles megtagadni, ha

a) annak teljesítésével bűncselekményt vagy szabálysértést valósítana meg,

b) a döntésénél vagy az ügyintézésnél bármilyen befolyásolást jogszabály megtilt,

c) azzal más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

(3) Ha az utasítás a (2) bekezdésben nem említett jogszabályba ütközik, az igazságügyi alkalmazott köteles a vezető figyelmét az utasítás jogellenes voltára felhívni, továbbá kérheti az utasítás írásba foglalását is, amit az utasítást adó vezető nem tagadhat meg.

(4) Ha az igazságügyi alkalmazott a vezető bármely utasításával nem ért egyet, jogosult az ezzel kapcsolatos véleményét írásban az utasítást adó tudomására hozni.

(5) Az igazságügyi alkalmazottat a vezetői utasítás jogszerű megtagadása, az utasítás írásba foglalására vonatkozó kérése, valamint véleményének a (4) bekezdés szerinti kinyilvánítása miatt hátrány nem érheti.

42. § (1) Az igazságügyi alkalmazott - kivételes esetben - a képesítésének megfelelő, de a munkakörébe nem tartozó munkavégzésre (helyettesítés), illetve más igazságügyi szervnél történő munkavégzésre (kirendelés) kötelezhető.

(2) A helyettesítést és a kirendelést - utóbbit a kirendelés megkezdése előtt legalább 15 nappal - írásban kell elrendelni, amiben meg kell jelölni a helyettesítés vagy kirendelés idejét, valamint a szolgálati viszony tartalmának a módosulását jelentő valamennyi körülményt.

(3) A helyettesítés és a kirendelés az igazságügyi alkalmazottra nézve - beosztását, képzettségét, életkorát, egészségi állapotát és családi körülményeit figyelembe véve - nem járhat aránytalan sérelemmel.

(4) Más helységben működő igazságügyi szervnél történő munkavégzésre nő a terhessége megállapításától a gyermek 3 éves koráig, valamint a gyermekét egyedül nevelő szülő a gyermek 14 éves koráig nem kötelezhető.

(5) A helyettesítés vagy kirendelés időtartama a naptári évben - eltérő megállapodás hiányában - a két hónapot nem haladhatja meg.

(6) Az igazságügyi alkalmazott a helyettesítés és kirendelés időtartamára az e törvény alapján megállapított díjazásra jogosult.

43. § Az igazságügyi alkalmazottat nem terheli munkavégzési kötelezettség

a) amíg az állampolgári kötelezettségét teljesíti,

b) közeli hozzátartozója halálakor, esetenként legalább 2 munkanapon,

c) a keresőképtelenséget okozó betegség, illetve a kötelezően elrendelt orvosi vizsgálat időtartamára,

d) a véradás miatt távol töltött teljes időre, de legalább 4 órára,

e) ha a szolgálati helyén elháríthatatlan ok miatt nem tud megjelenni,

f) szolgálati viszonyra vonatkozó jogszabály rendelkezése vagy a munkáltató engedélye alapján.

A munkaidő és a pihenőidő

44. § (1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott igazságügyi alkalmazott heti munkaideje 40 óra. A munkaidő - napi 8 óra munkaidő alapulvételével - havi keretben is megállapítható.

(2) A munkaidőkereten belül a munkaidő-beosztást az igazságügyi szerv szervezeti és működési szabályzatában kell megállapítani, a napi munkaidő azonban a 12 órát nem haladhatja meg.

(3) A napi munkaidő 6 óra, ha az igazságügyi alkalmazott a munkakörének ellátása során napi rendszerességgel és a munkaideje nagyobb részében

a) testnedvek és szövetek vételét és vizsgálatát végzi, vagy abban közreműködik,

b) boncolást végez, vagy abban közreműködik,

c) elmeállapot vizsgálatát végzi, vagy abban közreműködik.

(4) Az egészségre különösen veszélyt jelenthető munkavégzéssel járó egyéb munkakörök esetén jogszabály a (3) bekezdésnek megfelelő vagy további korlátozást határozhat meg.

45. § (1) Az igazságügyi alkalmazott rendkívüli esetben a munkaidejét meghaladóan is munkára kötelezhető (túlmunka), illetve köteles ügyeletet vagy készenlétet ellátni.

(2) A túlmunkát az igazságügyi alkalmazott kérésére írásban kell elrendelni.

(3) Nem minősül túlmunkának, ha az igazságügyi alkalmazott a munkáltató által engedélyezett távollét idejét - megállapodás alapján - később ledolgozza.

(4) A nő, terhessége megállapításától a gyermek 1 éves koráig, továbbá a 44. § (3) bekezdésében meghatározott munkát végző igazságügyi alkalmazott - a korlátozás alá eső munkavégzés tekintetében - túlmunkára nem kötelezhető.

(5) A gyermekét egyedül nevelő igazságügyi alkalmazott - gyermeke 4 éves koráig - csak a beleegyezésével vehető igénybe túlmunkára.

(6) Az elrendelhető túlmunka felső határa naptári évenként összesen legfeljebb 144 óra.

(7) Nem esik korlátozás alá - (4)-(5) bekezdésben foglalt esetet kivéve - a túlmunka, ha annak elrendelésére elemi csapás vagy súlyos kár megelőzése, illetve elhárítása érdekében kerül sor.

(8) Az igazságügyi alkalmazott részére - az e törvényben meghatározottak szerint - készenlét és ügyelet teljesítése esetén díjazás, túlmunka esetén pedig szabadidő vagy díjazás jár.

46. § (1) Ha a napi munkaidő a 6 órát meghaladja, az igazságügyi alkalmazott részére a munkaidőn belül 30 perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

(2) A munkaközi szünet minden egybefüggő 3 túlóra után is jár.

(3) Az igazságügyi alkalmazott részére a napi munkájának a befejezése és a másnapi munkakezdés ideje között legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani.

47. § (1) Az igazságügyi alkalmazottat hetenként 2 pihenőnap illeti meg, amelyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérő munkarendben foglalkoztatott igazságügyi alkalmazottnak hetenként legalább 42 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő jár, amibe vasárnapnak, illetve, ha a munkavégzés annak jellege miatt ekkor is folyik, egy másik teljes naptári napnak bele kell esnie.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően a pihenőidő - a 44. § (3) bekezdésében meghatározott munkakörökben dolgozók kivételével - kéthetente is kiadható, de egy pihenőnap vasárnap történő kiadása ekkor is kötelező.

A szabadság

48. § (1) Az igazságügyi alkalmazottat minden szolgálati viszonyban töltött teljes naptári évben alapszabadságból és az (5) bekezdés szerinti pótszabadságból álló rendes szabadság illeti meg.

(2) Az alapszabadság mértéke a bírósági titkárnál évi 28 munkanap, a fogalmazónál évi 27 munkanap, egyébként évi 25 munkanap.

(3) Az alapszabadság - a bírósági fogalmazó és a fizikai alkalmazott kivételével - a 2. fizetési fokozatba tartozó igazságügyi alkalmazottnál egy, majd a következő fizetési fokozatok elérésekor további egy-egy munkanappal - legfeljebb azonban 10 munkanappal - növekedik. Ha a fogalmazót magasabb fizetési fokozatba sorolják, alapszabadságát egy munkanappal növelni kell.

(4) A fizikai alkalmazott alapszabadsága a kinevezéstől számított 3 évenként további egy-egy munkanappal - legfeljebb 10 munkanappal - növekedik. A kinevezés előtti időt a 100. § (3) bekezdésében és (4) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával lehet figyelembe venni.

(5) A (2)-(4) bekezdések alapján járó szabadságon felül a magasabb beosztású vezetőt évente 5, a többi vezető beosztású igazságügyi alkalmazottat 3 munkanap pótszabadság illeti meg.

(6) A (2)-(5) bekezdésekben meghatározott szabadság az igazságügyi alkalmazottat abban az évben illeti meg először, amikor az adott fizetési fokozatba besorolták, amikor a fizikai alkalmazott a (4) bekezdésben meghatározott időt elérte, illetve amely évben magasabb vezetői vagy vezetői beosztás ellátására kapott megbízást.

49. § (1) A szabadság kiadásának az időpontját - az igazságügyi alkalmazott előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. A szabadságok kiadására az igazságügyi szerveknél szabadságolási tervet kell készíteni.

(2) A rendes szabadság egynegyedét - az igazságügyi jogviszony első 3 hónapját kivéve - az igazságügyi alkalmazott kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Az igazságügyi alkalmazottnak az erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legalább 15 nappal be kell jelentenie, kivételes méltányolást érdemlő körülmény esetén ettől el lehet tekinteni.

(3) A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, a kiadás időpontjáról, ha az a szabadságolási tervtől eltér, az igazságügyi alkalmazottat - a (2) bekezdés szerinti esetet kivéve - a szabadság kezdete előtt legalább 30 nappal értesíteni kell. A szabadságot kettőnél több részletben csak az igazságügyi alkalmazott beleegyezésével vagy kérésére lehet kiadni.

(4) A munkáltató a szabadság kiadására vonatkozó értesítésében megjelölt időpontot csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, az igazságügyi alkalmazott ebből eredő kárát és költségeit köteles megtéríteni.

(5) A munkáltató a már megkezdett szabadságot kivételesen fontos igazságügyi érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a megszakítás ideje - ideértve a szabadság alatti tartózkodás helyéről a szolgálati helyre való utazással, illetve a visszautazással töltött időt is - a szabadság tartamába nem számít be. Az igazságügyi alkalmazottnak a szabadság megszakításával kapcsolatban felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

(6) Ha a munkáltató a teljes szabadságot az esedékesség évében bármely okból nem adta ki, azt a következő naptári évben, illetve az igazságügyi alkalmazott betegsége vagy más, a szabadság kiadása szempontjából elháríthatatlan akadály esetén a betegség vagy akadály megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni.

50. § (1) Az igazságügyi alkalmazottnak a szolgálati viszonya megszűnésekor, illetve a sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor a még ki nem adott időarányos szabadságát pénzben kell megváltani.

(2) Ha az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonya megszűnéséig több napot volt szabadságon, mint amennyi az igazságügyi szervnél töltött időre megilletné, a különbözet idejére kifizetett illetményt, illetve az e törvény alapján időarányosan járó juttatások megfelelő részét köteles visszafizetni. A túlfizetés nem követelhető vissza, ha a szolgálati viszony az igazságügyi alkalmazott halála, nyugdíjazása alapján szűnt meg, vagy az igazságügyi alkalmazottat sorkatonai, polgári szolgálatra hívták be.

51. § A munkáltató az igazságügyi alkalmazott kérésére - rendkívül indokolt esetben - fizetés nélküli szabadságot engedélyezhet.

IV. Fejezet

AZ IGAZSÁGÜGYI ALKALMAZOTT MUNKÁJÁNAK ÉRTÉKELÉSE

52. § A munkáltató az igazságügyi alkalmazott munkáját köteles folyamatosan értékelni, a munkavégzésben tapasztalt hiányosságok megszüntetésére, illetve az átlagon felüli színvonalon végzett munka elismerésére vonatkozó intézkedéseket és javaslatokat megtenni.

53. § (1) Az ügykezelők és a fizikai dolgozók kivételével az igazságügyi alkalmazott munkáját az e törvényben meghatározottak szerint - az 52. §-ban foglalt kötelezettségen túl - a munkáltató írásban is köteles értékelni.

(2) Az értékelés célja az igazságügyi alkalmazott munkájának elfogulatlan megítélése, a teljesítményét befolyásoló ismeretek, képességek és személyiségjegyek feltárása, ezáltal a szakmai fejlődésének az elősegítése.

(3) Az értékelést a törvény 1. számú melléklete szerint kell elvégezni. A munkáltató az igazságügyi alkalmazott munkaköréhez igazodó sajátos további szempontokat is az értékelés körébe vonhat.

(4) Az értékelésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek.

(5) Az igazságügyi alkalmazott kérésére az értékelés kialakításába az igazságügyi szervnél működő érdek-képviseleti szerv képviselőjét be kell vonni, az értékelésben foglalt megállapításokra tett észrevételeit az értékelési lapon rögzíteni kell.

(6) Az igazságügyi alkalmazottal az értékelést ismertetni kell, aki az abban foglaltak megismerésének a tényét az értékelési lapon az aláírásával igazolja. Az igazságügyi alkalmazott az értékelésben foglalt megállapításokra írásban észrevételt tehet. Az értékelés ismertetésére meg kell hívni az igazságügyi alkalmazott közvetlen vezetőjét és az (5) bekezdés szerinti esetben az érdek-képviseleti szerv képviselőjét. Az értékelést szóban indokolni kell.

(7) Az értékelés egyik példányát az aláíráskor az igazságügyi alkalmazottnak kell átadni, a második példányt a személyi nyilvántartás iratai között kell elhelyezni.

(8) Az igazságügyi alkalmazott az értékelés valótlan vagy a személyiségi jogát sértő megállapítása ellen - ha azt az értékelő az ismertetéstől számított 15 napon belül nem változtatja meg - bírósághoz fordulhat.

54. § (1) Az igazságügyi alkalmazottnak az 53. § szerinti írásbeli értékelését

a) fogalmazónál a bírósági titkárrá történő kinevezését megelőzően,

b) bírósági titkárnál a bírói tisztségre történő pályázat benyújtásakor,

c) az értékelésre kötelezett egyéb igazságügyi alkalmazott esetén a kinevezést követő 3 év elteltével, majd - a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 év kivételével - 6 évenként,

d) határozatlan idejű vezetői megbízás előtt - ha a korábbi értékelés 3 évnél régebben készült -, majd vezetői megbízatás esetén a c) pont szerinti időközönként kell elvégezni.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően soron kívüli értékelést kell végezni, ha az igazságügyi alkalmazott a munkáltató megítélése szerint a munkaköre ellátására alkalmatlan.

(3) A munkáltató az (1) bekezdés c)-d) pontjai szerinti 6 évenként történő értékeléstől - az első ilyen időpontot kivéve - eltekinthet, ha az igazságügyi alkalmazott munkájának az 52. § alapján történő folyamatos értékelése alapján azt nem tartja szükségesnek. Ez esetben is el kell végezni azonban az értékelést a vezetői megbízás előtt, az alkalmatlanságra okot adó körülmények felmerülésekor, illetve, ha az igazságügyi alkalmazott az értékelését maga kéri.

V. Fejezet

AZ IGAZSÁGÜGYI ALKALMAZOTT FEGYELMI FELELŐSSÉGE

55. § Az igazságügyi alkalmazott fegyelmi vétséget követ el, ha a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségeit vétkesen megszegi.

56. § (1) Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltató a fegyelmi eljárást indokolt határozattal rendeli el. A határozatot a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi alkalmazott részére kézbesíteni kell, ellene fellebbezésnek nincs helye.

(2) Ha a vétkesség enyhébb fokú és a kötelezettségszegés nem vagy csak csekély mértékben járt hátrányos következménnyel, a munkáltató az igazságügyi alkalmazottat - fegyelmi eljárás elrendelése nélkül - írásbeli figyelmeztetésben részesítheti. Figyelmeztetés esetén az igazságügyi alkalmazott a munkáltatótól 15 napon belül kérheti a fegyelmi eljárás elrendelését, ami nem tagadható meg.

(3) Fegyelmi eljárás nem rendelhető el, ha

a) a munkáltatónak a kötelezettségszegésről már legalább 3 hónapja tudomása volt, vagy a kötelezettségszegést jelentő magatartás elkövetésétől számítva 3 év már eltelt,

b) az igazságügyi alkalmazott ellen a kötelezettségszegés miatt büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás indult és az a felelősséget megállapító határozattal fejeződött be, a jogerős határozatnak a munkáltatóval való közlésétől számított 3 hónapon túl; illetve, ha az eljárás 3 éven túl fejeződött be, a jogerős határozat meghozatalától számított 1 év elteltével.

57. § A fegyelmi eljárást az elrendelésétől számított 60 napon belül határozattal kell befejezni.

58. § (1) A fegyelmi eljárást fel lehet függeszteni, ha

a) az eljárás alá vont meghallgatása valamely okból nem lehetséges,

b) szakértői vélemény vagy más bizonyíték beszerzése azt indokolja,

c) a felelősség elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek elbírálása más szerv hatáskörébe tartozik.

(2) A felfüggesztés a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnéséig tarthat. A felfüggesztés tartama a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló határidőbe nem számít be.

59. § (1) A fegyelmi eljárás alá vont a munkaköréből felfüggeszthető, ha a szolgálati helyén való jelenléte a tényállás megállapítását gátolná, vagy a fegyelemsértés jellege azt indokolja.

(2) A felfüggesztés legfeljebb a fegyelmi határozat jogerőre emelkedéséig tarthat. A hivatalvesztés, illetve az elbocsátás fegyelmi büntetéssel - az erről szóló határozat jogerőre emelkedéséig - a felfüggesztés együtt jár. A felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indoka már nem áll fenn.

(3) A felfüggesztés idejére az illetmény legfeljebb 50 százaléka visszatartható. A teljes illetményt vissza kell tartani a hivatalvesztést vagy az elbocsátást kimondó határozat kézbesítésétől, annak jogerőre emelkedéséig.

(4) A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve, ha a hivatalvesztést vagy elbocsátást kimondó határozat vált jogerőssé. Ha a fegyelmi büntetés az illetmény csökkenésével jár, a visszatartott összeget a csökkentett illetmény figyelembevételével kell kifizetni.

60. § A fegyelmi eljárás alá vont az eljárás elrendelésétől kezdve jogi képviselőt vehet igénybe, illetve kérheti, hogy képviseletében az igazságügyi alkalmazottak érdekképviseletét ellátó szerv járjon el.

61. § (1) A fegyelmi eljárás során vizsgálatot kell tartani, amelyet a munkáltató által megjelölt határidőn belül a kijelölt vizsgálóbiztos folytat le. Vizsgálóbiztosnak csak a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású igazságügyi alkalmazott, továbbá az OIT Hivatalánál és a bíróságokon az ott működő bíró jelölhető ki. Magasabb beosztású igazságügyi alkalmazottnak az minősül, aki a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb fizetési osztályba tartozik, illetve magasabb mértékű vezetői pótlékra jogosító munkakört lát el.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, vizsgálóbiztos kijelölése mellőzhető, ha a kötelezettségszegés csekély tárgyi súlyú és egyszerű ténybeli megítélésű, valamint a fegyelmi eljárás alá vont a fegyelemsértést elismerte. Ilyen esetben a munkáltató az ügyet közvetlenül a fegyelmi tanács elé utalja.

62. § (1) A vizsgálóbiztos a fegyelmi eljárás alá vont személyt, a tanút, a sértettet, a szakértőt és a képviselőt a meghallgatás helyéről és idejéről értesíti. Az értesítést az érintettnek olyan időpontban kell megküldeni, hogy a kézbesítésre az eljárási cselekmény előtt legalább 3 nappal sor kerülhessen.

(2) Nem igazságügyi alkalmazott, illetve nem bíró meghallgatására az igazságügyi szerven kívül is sor kerülhet.

63. § (1) A fegyelmi eljárás során meg kell állapítani a tényállást, fel kell deríteni a fegyelmi eljárás alá vont javára és terhére szóló körülményeket.

(2) A fegyelmi eljárás alá vont személyt az első meghallgatásakor ki kell oktatni az eljárással kapcsolatos jogaira.

(3) Ha a fegyelmi eljárás alá vont meghallgatására a vizsgálat során tartós akadályoztatása miatt nem kerülhet sor, a fegyelmi vétség elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait vele írásban kell közölni, egyidejűleg fel kell hívni, hogy védekezését írásban terjessze elő.

(4) Ha a fegyelmi eljárás alá vont a meghallgatásra vonatkozó értesítésnek nem tesz eleget, vagy a védekezését a megadott határidőn belül írásban sem terjeszti elő, ez a fegyelmi eljárás folytatásának és a határozat meghozatalának önmagában nem akadálya.

64. § (1) A fegyelmi eljárás alá vont és a képviselője a fegyelmi ügy irataiba betekinthet, azokról feljegyzést, másolatot készíthet.

(2) A vizsgálat befejezésekor a vizsgálóbiztos a fegyelmi eljárás alá vont személyt és a képviselőjét felhívja, hogy a fegyelmi ügy iratainak az ismertetésén jelenjen meg.

(3) Az iratismertetésen a fegyelmi eljárás alá vont és a képviselője további bizonyítás felvételét indítványozhatják, a bizonyítás anyagára észrevételt tehetnek. A javasolt bizonyítás felvételéről vagy mellőzéséről a vizsgálóbiztos dönt, döntése ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.

65. § A vizsgáló az iratismertetést követő 3 munkanapon belül a fegyelmi ügy összes iratát - javaslatával együtt - a munkáltatónak átadja.

66. § (1) A fegyelmi ügyben 3 tagú fegyelmi tanács határoz, határozatát zárt ülésen, szótöbbséggel hozza.

(2) A fegyelmi tanács elnöke a munkáltató vagy az általa megbízott bíró vagy vezető munkakörű igazságügyi alkalmazott, tagjai a munkáltató által felkért, a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású igazságügyi alkalmazottak, illetve az igazságügyi szervnél működő bírák lehetnek.

67. § (1) A fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról az érintettek az értesítést legalább 3 nappal korábban megkapják.

(2) A tárgyaláson a fegyelmi ügyet a vizsgálóbiztos, a 61. § (2) bekezdése szerinti esetben a fegyelmi tanács elnöke ismerteti.

(3) A fegyelmi tanács a tárgyaláson további bizonyítást is foganatosíthat, illetve amennyiben a tényállás az első tárgyaláson nem tisztázható, újabb tárgyalást tűzhet ki.

68. § Ha a fegyelmi eljárás alá vont vagy a képviselője a tárgyaláson nem jelent meg, a tárgyalást megtartani és az ügyet érdemben elbírálni csak akkor lehet, ha őket a tárgyalásról megfelelő időben értesítették.

69. § A fegyelmi tanács a következő határozatokat hozhatja:

a) a fegyelmi felelősséget megállapítja és fegyelmi büntetést szab ki,

b) a fegyelmi felelősséget megállapítja és az 56. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállása esetén - a fegyelmi eljárás megszüntetése mellett - figyelmeztetést alkalmaz,

c) a fegyelmi eljárást megszünteti, ha a fegyelmi eljárás e törvény szerint nem lett volna elrendelhető, ha a fegyelmi eljárás alá vont magatartása nem minősül fegyelmi vétségnek, ha a fegyelmi vétség elkövetése nem bizonyított, illetve ha a fegyelmi eljárás alá vont szolgálati viszonya időközben megszűnt. A szolgálati viszony megszűnése esetén a fegyelmi felelősség kérdésében dönteni kell, fegyelmi büntetés azonban nem szabható ki.

70. § (1) Fegyelmi büntetésként

a) megrovás,

b) az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő meghosszabbítása,

c) az előmeneteli rendszerben egy fizetési fokozattal való visszavetés,

d) az e törvény alapján adományozott címtől való megfosztás,

e) a vezetői megbízás visszavonása,

f) tisztviselőként hivatalvesztés, az egyéb igazságügyi alkalmazottaknál elbocsátás

szabható ki.

(2) Az előmenetelben történő várakozási időt egy vagy két évvel lehet meghosszabbítani.

(3) Az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban foglalt fegyelmi büntetések kiszabása esetén a következő fizetési fokozat eléréséhez, illetve az eredeti fizetési fokozatba való visszahelyezéshez szükséges várakozási időt a határozat keltének a napjától kell számítani.

(4) Kivételesen indokolt esetben az (1) bekezdés b)-d) pontjaiban foglalt fegyelmi büntetések végrehajtása egy év próbaidőre felfüggeszthető. Ha a próbaidő eredményesen eltelt, ezt úgy kell tekinteni, mintha az igazságügyi alkalmazott fegyelmi büntetésben nem részesült volna. Ha a próbaidő alatt az igazságügyi alkalmazott ellen újabb fegyelmi eljárás indult és vele szemben - a hivatalvesztést vagy az elbocsátást kivéve - újabb fegyelmi büntetést szabtak ki, a felfüggesztett fegyelmi büntetést is végre kell hajtani.

71. § A fegyelmi határozat az igazságügyi szerv megnevezését, a fegyelmi ügy számát, a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi alkalmazott személyi adatait, a fegyelmi felelősség megállapítását és a fegyelmi vétség megnevezését, illetve az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést, a kiszabott fegyelmi büntetést, a költségekről való rendelkezést, a jogorvoslati lehetőséget, az indokolást, a határozat meghozatalának a helyét, idejét és fegyelmi tanács tagjainak az aláírását, valamint az igazságügyi szerv bélyegzőlenyomatát tartalmazza.

72. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a fegyelmi büntetés jogerős kiszabása után

a) megrovás esetén 1 évig,

b) a 70. § (1) bekezdésének b)-c) pontjaiban foglalt fegyelmi büntetések kiszabása esetén a várakozási idő meghosszabbításáig, illetve a visszavetés szerinti fokozat ismételt eléréséig, legfeljebb 2 évig,

c) a 70. § (1) bekezdésének d)-e) pontjaiban foglalt fegyelmi büntetés kiszabása esetén 2 évig,

d) hivatalvesztés, illetve elbocsátás esetén 3 évig

áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt.

(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló igazságügyi alkalmazott vezetővé nem nevezhető ki, részére cím nem adományozható, nem léphet magasabb fizetési osztályba, valamint a megrovás kivételével külön juttatásban nem részesíthető.

(3) A próbaidőre felfüggesztett fegyelmi büntetéshez a (2) bekezdés szerinti jogkövetkezmények nem fűződnek, ha azonban a felfüggesztett fegyelmi büntetés végrehajtását utóbb elrendelik, az e büntetéssel együtt járó jogkövetkezményeket visszamenőleg is érvényesíteni kell.

(4) Az igazságügyi alkalmazott a fegyelmi büntetéshez fűződő joghátrányok alól az (1) bekezdésben meghatározott időtartam elteltével mentesül. A fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított legalább 6 hónap elteltével - kiváló munkavégzés esetén - a munkáltató az igazságügyi alkalmazottat a fegyelmi büntetéshez fűződő joghátrányok alól mentesítheti.

73. § (1) A fegyelmi tanács határozatát a kihirdetésétől számított 8 napon belül a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi alkalmazott és a képviselője részére kézbesíteni kell. Az igazságügyi alkalmazott a határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a szolgálati jogvitákra vonatkozó rendelkezések szerint keresettel fordulhat a bírósághoz.

(2) Fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig nem lehet végrehajtani, kivéve, ha az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyát a kereset jogerős elbírálása előtt megszüntette.

74. § (1) A fegyelmi eljárásban vizsgálóbiztosként, a fegyelmi tanács elnökeként és tagjaként nem vehet részt

a) a fegyelmi eljárás alá vont igazságügyi alkalmazott hozzátartozója,

b) akit az ügyben tanúként, sértettként vagy szakértőként kell meghallgatni,

c) akitől egyébként az ügy elfogulatlan elbírálása nem várható el.

(2) Ha az igazságügyi szervnél a törvény rendelkezéseinek megfelelően vizsgálóbiztos nem jelölhető ki, illetve fegyelmi tanács nem alakítható, a kijelölésről vagy a fegyelmi tanács létrehozásáról a felettes munkáltató határoz.

75. § A fegyelmi eljárás során az eljárási cselekményeket jegyzőkönyvbe kell foglalni. A jegyzőkönyvvezető kizárására a 74. §-ban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

76. § A fegyelmi eljárás lefolytatásával összefüggő költségeket az igazságügyi szerv viseli, ha azonban a fegyelmi felelősséget jogerősen megállapították, a fegyelmi eljárás alá vont köteles megtéríteni az általa indítványozott eljárási cselekmények, illetve a részéről igénybe vett képviselő költségeit.

VI. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONYBÓL EREDŐ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG

Az igazságügyi alkalmazott kártérítési felelőssége

77. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével a munkáltatónak okozott kárért anyagi felelősséggel tartozik.

(2) A vétkességet, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.

78. § (1) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke - a (2) bekezdés szerinti kivételtől eltekintve - az igazságügyi alkalmazott 1 havi illetményének az 50 százalékát nem haladhatja meg.

(2) Az igazságügyi alkalmazott a 3 havi illetménye erejéig felel, ha a kárt

a) súlyosan gondatlan magatartásával,

b) ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével

okozta.

(3) 3 havi illetménye erejéig felel a vezető is, ha a kár olyan jogellenes utasításának a végrehajtásából keletkezett, amelynek jogellenes voltára a figyelmét az utasított előzőleg felhívta.

(4) Szándékos károkozás esetén az igazságügyi alkalmazott a teljes kárt köteles megtéríteni.

79. § (1) Az igazságügyi alkalmazott vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel jegyzék vagy elismervény alapján átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyet állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.

(2) A pénz- és értékkezelő, valamint a pénztáros jegyzék vagy elismervény hiányában is teljes felelősséggel tartozik az általa kezelt pénzért, értékpapírért vagy egyéb értéktárgyért.

(3) Mentesül az igazságügyi alkalmazott a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár bekövetkeztét és mértékét a munkáltatónak kell bizonyítania.

(5) A megőrzésre átadott dolog megrongálódásából eredő kár esetén az igazságügyi alkalmazott a vétkességi felelősségre vonatkozó szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a vétlenség bizonyítása őt terheli.

80. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, a vétkességük, a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány esetén pedig az illetményük arányában felelnek.

(2) Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.

81. § (1) A kár összegének a meghatározásánál

a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást és a kijavítás ellenére fennmaradó értékcsökkenés mértékét,

b) ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat kell az avulásra is tekintettel

figyelembe venni.

(2) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely a munkáltató közrehatása következtében keletkezett.

82. § (1) Az igazságügyi alkalmazott kártérítési felelősségéről a munkáltató a kár tudomására jutásától számított 60 napon belül határozattal dönt. Ha a károkozóval szemben a kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás indult, a határidő a büntetőeljárás jogerős befejezésekor veszi kezdetét.

(2) A kártérítési eljárásra a fegyelmi eljárás szabályait megfelelően alkalmazni kell.

(3) A határozat ellen az igazságügyi alkalmazott a kézbesítéstől számított 15 napon belül bírósághoz fordulhat. Ha az igazságügyi alkalmazott keresettel nem élt, a határozat végrehajtható.

Az igazságügyi szerv kártérítési felelőssége

83. § (1) Az igazságügyi alkalmazottnak a szolgálati viszonyával összefüggésben okozott kárért a munkáltató - vétkességére tekintet nélkül - teljes mértékben felel.

(2) Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elő.

(4) Az igazságügyi alkalmazottnak kell bizonyítania, hogy a károkozás a szolgálati viszonyával összefüggésben következett be.

(5) Ha az igazságügyi alkalmazott a munkaköréből eredő feladatokat rendeltetésszerűen a szolgálati helyén kívül is ellátja, az eközben történt károsodásának okát az igazságügyi szerv működési körén belül esőnek kell tekinteni.

84. § (1) A munkáltatót a 83. § szerinti felelősség terheli az igazságügyi alkalmazottnak a munkahelyére bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért.

(2) A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok meghatározott helyen való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az igazságügyi alkalmazott az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel.

85. § (1) A munkáltató a 83-84. §-on alapuló felelőssége alapján az igazságügyi alkalmazottnak az elmaradt jövedelmét, dologi kárát, nem vagyoni kárát, illetve a sérelemmel és ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.

(2) Az igazságügyi alkalmazott szolgálati viszonya körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt illetményt, továbbá azon rendszeres szolgáltatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a szolgálati viszonya alapján jogosult, feltéve, ha azokat a károkozást megelőzően rendszeresen igénybe vette.

(3) A szolgálati viszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a károkozás folytán elmaradt azon rendszeres keresetet kell figyelembe venni, amelyeket az igazságügyi alkalmazott a részére engedélyezett kereső foglalkozás keretében kapott.

(4) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével előre számolni lehetett.

(5) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén kapott összeget.

86. § (1) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni.

(2) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.

87. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni az igazságügyi alkalmazott közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit is.

(2) Ha a károkozással összefüggésben az igazságügyi alkalmazott meghalt, eltartott hozzátartozója az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető jövedelmét is figyelembe véve - a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

88. § A kártérítés kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni

a) az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot, egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot,

b) az állami egészség- és a társadalombiztosítás keretében járó ellátások ellenértékét,

c) azt az összeget, amelyet az igazságügyi alkalmazott a munkaereje hasznosításával megkeresett,

d) azt az összeget, amelyhez az igazságügyi alkalmazott a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,

e) azt az összeget, amelyhez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá.

89. § (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának a kiegészítését hivatott szolgálni.

(2) Ha a kárnak vagy egy részének a mértéke pontosan nem számítható ki, a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

(3) Ha a kártérítés megállapítása után az igazságügyi alkalmazott körülményeiben lényeges változás következik be, mind a károsult, mind a munkáltató a megállapított kártérítés módosítását kérheti.

90. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a kártérítési igényét a munkáltatónál írásban érvényesíti. A munkáltató az igény elismeréséről vagy elutasításáról 60 napon belül, indokolt írásbeli választ ad. Amennyiben a munkáltató a kártérítési felelősségét elismeri, haladéktalanul intézkedik a kár megtérítése iránt.

(2) Ha a munkáltató a kártérítési felelősségét nem vagy csak részben ismerte el, továbbá ha a megtérített összeg a sérelem teljes orvoslására nem elegendő, az igazságügyi alkalmazott az igényét bíróság előtt érvényesítheti.

91. § (1) A munkáltató szükséghez képest az igazságügyi alkalmazottól, illetve hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

(2) A munkáltató a károsultat tizenöt napon belül értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló bérfejlesztést hajtott végre.

VII. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONYBÓL EREDŐ JOGVITA

92. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a szolgálati viszonyából eredő igénye érvényesítése érdekében, valamint a munkáltató sérelmes intézkedése, határozata ellen vagy ezek elmulasztása miatt 15 napon belül bírósághoz fordulhat.

(2) A munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó intézkedése ellen az igazságügyi alkalmazott akkor fordulhat bírósághoz, ha a munkáltató a döntés meghozatalánál irányadó jogszabályokat megsértette.

VIII. Fejezet

A SZEMÉLYI NYILVÁNTARTÁS

93. § (1) A munkáltató az igazságügyi alkalmazottról személyi nyilvántartást vezet. A helyi (munkaügyi) bírósági igazságügyi alkalmazottak személyi adatlapját a fővárosi (megyei) bíróságon is nyilván kell tartani.

(2) A személyi nyilvántartás a kinevezéshez szükséges iratokat, a fényképet és az esküokmányt, a személyi adatlapot, a kinevezésről, illetve a vezetői megbízásról és az illetmény megállapításáról készült iratokat, az értékelést, az elismerésekről és a kitüntetésekről szóló okiratokat, a hatályos fegyelmi büntetésről szóló határozatot, a jogerős kártérítési határozatot, valamint a kirendelésről, áthelyezésről és a szolgálati viszony megszűnéséről szóló iratokat tartalmazza. Bírósági titkár esetén a pályaalkalmassági vizsgálatról készült véleményt a személyi nyilvántartásban kell elhelyezni.

(3) A személyi adatlap tartalmát a 2. számú melléklet tartalmazza. A mellékletben szereplő adatokon kívül adatszerzés nem végezhető, ilyen adatot nem lehet nyilvántartani. Az igazságügyi alkalmazott a nyilvántartott adatokban bekövetkezett változásokat köteles haladéktalanul bejelenteni.

94. § (1) Az igazságügyi alkalmazott személyi nyilvántartása - e törvény felhatalmazásának hiányában - más nyilvántartási rendszerrel nem kapcsolható össze.

(2) Az igazságügyi alkalmazott a róla készült személyi nyilvántartást bármikor megtekintheti, jogosult a nyilvántartott helytelen adatok helyesbítését és a jogellenesen nyilvántartott adatok törlését kérni, illetve a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. A személyi nyilvántartásba egyébként csak az igazságügyi alkalmazott vezetői, illetve a vezetői döntéseket előkészítő és végrehajtó alkalmazottak tekinthetnek be.

(3) Az adatok közül az igazságügyi szerv megnevezése, az igazságügyi alkalmazott neve és munkakörének az elnevezése közérdekű adatnak minősül, bármely más adat nem igazságügyi szerv részére csak a személyazonosításra alkalmatlan módon adható ki.

(4) A személyi nyilvántartást a szolgálati viszony megszűnését követően ötven évig kell megőrizni.

IX. Fejezet

AZ IGAZSÁGÜGYI ALKALMAZOTTAK JAVADALMAZÁSA

95. § (1) Az igazságügyi alkalmazott az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén

a) illetményre,

b) külön juttatásra,

c) egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre

jogosult.

(2) A bírósági végrehajtási jutalomról és a végrehajtási költségátalányról szóló jogszabály szerinti juttatások a fővárosi (megyei) bírósági végrehajtót és a végrehajtásban közreműködő személyt az (1) bekezdésben foglalt járandóságon felül illetik meg.

Az illetmény

96. § (1) Az igazságügyi alkalmazott illetménye alapilletményből, továbbá - ha a folyósítás e törvényben meghatározott feltételei fennállnak - pótlékokból tevődik össze. A vezetői pótlék, a beosztási pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű.

(2) Az illetmény megállapításának az alapjául a mindenkori legalacsonyabb bírói alapilletmény (a továbbiakban: illetményalap) szolgál.

Az alapilletmény

97. § (1) Az alapilletményt az igazságügyi alkalmazott munkaköre és iskolai végzettsége, valamint az igazságügyi szolgálati ideje alapján, a megfelelő fizetési osztályba vagy csoportba, ezen belül - a fizikai alkalmazottak kivételével - fizetési fokozatba való besorolással kell megállapítani. A fizetési osztályokon belül a magasabb fizetési fokozatokhoz - az illetményalap arányában - növekvő mértékű szorzószámok tartoznak.

(2) A fizetési osztályokat és a fizetési fokozatokat a bírósági fogalmazók és a bírósági titkárok tekintetében a 3. számú melléklet, az igazságügyi szakértők és szakértőjelöltek, a tisztviselők és az ügykezelők tekintetében a 4. számú melléklet, a fizikai alkalmazottaknál az 5. számú melléklet tartalmazza.

98. § (1) A bírósági titkárt az I. fizetési osztályba kell besorolni.

(2) A bírósági fogalmazót a II. fizetési osztályba, ezen belül az egyetemi végzettséget igazoló oklevél minősítésétől függően az 1-3. fizetési fokozat valamelyikébe kell besorolni. A fogalmazót legalább egy évi joggyakorlat után - az átlagon felüli munkavégzése és joggyakorlati eredménye alapján - eggyel magasabb fizetési fokozatba lehet előresorolni.

(3) A legfelsőbb bírósági fogalmazót a Legfelsőbb Bíróság elnöke - kivételesen - az I. fizetési osztály 1. fizetési fokozatába sorolhatja.

99. § (1) A III. fizetési osztályba a munkakörükre előírt szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel (egyetem, főiskola) rendelkezők, a IV. fizetési osztályba a legalább középfokú végzettségű tisztviselők, az V. fizetési osztályba az ügykezelők tartoznak. A besorolásnál a képesítési követelmények részletes szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

(2) A nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és a munkakörére meghatározott, szakirányú felsőfokú szakvizsgával is rendelkező igazságügyi alkalmazottat kivételesen a III. fizetési osztályba lehet besorolni.

(3) A fizikai alkalmazottakat a VI. fizetési osztályba, ezen belül a megfelelő fizetési csoportba kell besorolni. A VI/1. fizetési csoportba a szakmunkások, a VI/2. fizetési csoportba a betanított munkások, a VI/3. fizetési csoportba a segédmunkások tartoznak. Az alapilletményt az egyes fizetési csoportokra meghatározott keretek között a munkavégzés színvonala és a szolgálati idő alapján kell megállapítani.

100. § (1) Az igazságügyi alkalmazott fizetési fokozatát - a bírósági fogalmazó és a fizikai alkalmazott kivételével - az igazságügyi szolgálati idő alapján kell megállapítani.

(2) Az igazságügyi szolgálati időt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kinevezés (alkalmazás) napjától kell számítani azzal, hogy a kezdő töredékévet egész évnek kell számítani.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a kinevezés előtt más igazságügyi vagy ügyészségi szervnél, azonos jellegű munkakörben eltöltött időt.

(4) Részben vagy egészben igazságügyi szolgálati időként lehet figyelembe venni

a) bírósági titkárnál a kinevezése előtt jogi képesítéshez kötött munkakörben a jogi szakvizsga letételének a napjától számított időt,

b) igazságügyi szakértő, szakértőjelölt és felsőfokú végzettségű tisztviselő esetén a kinevezésig a szakirányú végzettségnek megfelelő munkakörben eltöltött időt,

c) az egyéb igazságügyi alkalmazottaknál a korábbi munkaviszony, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszony és szolgálati jogviszony idejét.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásakor a beszámítandó időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba való előresorolás az adott év első napjával történjék. A beszámításnál figyelemmel kell lenni a helyes bérarányok fenntartására.

101. § Ha a tisztviselő vagy az ügykezelő - munkakörének a változása miatt - magasabb fizetési osztályba kerül, az addig elért fizetési fokozatát az új fizetési osztályban legfeljebb két fokozattal csökkenteni lehet, az új alapilletményt azonban a korábbinál magasabb összegben kell megállapítani.

102. § (1) A IV. fizetési osztályba tartozó tisztviselő részére, ha nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel vagy szakirányú felsőfokú szakvizsgával rendelkezik, az illetményalap 15 százalékával növelt összegű alapilletményt kell megállapítani.

(2) A munkáltató az igazságügyi alkalmazott alapilletményét a munkavégzés színvonalára figyelemmel - a személyi juttatások előirányzaton belül - legfeljebb 20 százalékkal megemelheti, vagy legfeljebb 20 százalékkal csökkentett mértékben is megállapíthatja.

103. § (1) A bírósági fogalmazónak a 98. § (2)-(3) bekezdései alapján történő előresorolásától eltekintve, átlagon felüli színvonalú munkavégzés esetén a bírósági titkár és a szakértőjelölt egy alkalommal, az igazságügyi szakértő, a bírósági tisztviselő és az ügykezelő két alkalommal - soron kívül - eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható.

(2) Két soron kívüli előresorolás között legalább hat évnek kell eltelnie.

(3) A soron kívüli előresorolásokat az év első napjával kell végrehajtani, a korábbi fizetési fokozatban megszerzett szolgálati időt az új fizetési fokozatban is figyelembe kell venni.

A vezetői pótlék

104. § (1) Vezetői pótlékra jogosult az OIT Hivatalának vezetőhelyettese, az ISZI Hivatalának a főigazgatója, a főosztályvezető és a főosztályvezető-helyettes, az igazgató és az igazgatóhelyettes, a szakértői iroda vezetője, az osztályvezető és az osztályvezető-helyettes, a csoportvezető és csoportvezető-helyettes, valamint a bírósági irodavezető.

(2) A bírósági irodavezető vezetői pótlékra csak akkor jogosult, ha legalább két beosztottja van.

(3) A vezetői pótlékok szorzószámait a 6. számú melléklet tartalmazza.

A beosztási pótlék

105. § (1) A Legfelsőbb Bíróságon, az OIT Hivatalánál és az ISZI Hivatalánál dolgozó felsőfokú végzettségű tisztviselőt beosztási pótlék illeti meg.

(2) A beosztási pótlék mértéke a Legfelsőbb Bíróságon és az OIT Hivatalánál az illetményalap 10-15 százaléka, az ISZI Hivatalánál 5-10 százaléka.

(3) A pótlék összegét a (2) bekezdésben foglalt határok között a tisztviselő igazságügyi szolgálati idejének a figyelembevételével kell megállapítani.

A címpótlék

106. § Az e törvény alapján főtanácsosi címet kapott igazságügyi szakértő és tisztviselő az illetményalap 15 százalékát, a tanácsosi címet kapott tisztviselő az illetményalap 10 százalékát kitevő pótlékra jogosult.

Az idegennyelv-tudási pótlék

107. § (1) Ha az igazságügyi alkalmazott olyan munkakört tölt be, amelyben idegen nyelv használata szükséges - feltéve, ha ez nem munkaköri kötelezettsége - idegennyelv-tudási pótlékra jogosult.

(2) A nyelvtudást az állami nyelvvizsga eredményes letételét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.

(3) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként

a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 8 százaléka,

b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 4 százaléka.

A veszélyességi pótlék

108. § (1) Az igazságügyi alkalmazott veszélyességi pótlékra jogosult, ha munkaköri feladatait munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között végzi, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg.

(2) A veszélyességi pótlék mértéke az illetményalap 5-10 százaléka.

(3) A veszélyességi pótlékra jogosító munkaköröket az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg.

Munkaköri pótlék

109. § Az igazságügyi szakértő az igazságügyi szolgálati idejétől függően az illetményalap 15-30 százalékának, a fővárosi (megyei) bírósági végrehajtó és a végrehajtási ügyintéző az illetményalap 8 százalékának megfelelő összegű munkaköri pótlékra jogosult.

Kirendelési díj

110. § Az igazságügyi alkalmazott élelmezési költségátalányként kirendelési díjra akkor jogosult, ha a szolgálati helyétől eltérő olyan településen működő igazságügyi szervhez rendelik ki, ahonnan a lakóhelyére naponta nem tud visszautazni. Kirendelési díjként az igazságügyi alkalmazott - a közlekedési és a szállásköltségen túl - a napidíjra jogosult.

Az ügyeleti és készenléti díj

111. § Az igazságügyi alkalmazottat a munkaidején túl teljesített ügyeletért és készenlétért díjazás illeti meg. Ügyelet esetén a díj összege az alkalmazottnak az ügyeletben töltött órákra eső illetménye, készenlét esetén ennek 50 százaléka. A pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesített ügyeletért és készenlétért kétszeres összegű díjazás jár. Az igazságügyi alkalmazott kérésére az ügyeletet vagy készenlétet a 113. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával szabadidővel kell megváltani.

A helyettesítés

112. § (1) Ha az igazságügyi alkalmazott a 42. § (1) bekezdésében meghatározott helyettesítés keretében más alkalmazott munkakörét látja el, illetményre az e munkakörre vonatkozó rendelkezések alapján jogosult azzal, hogy az nem lehet kevesebb az eredeti munkakör szerint járó illetménynél.

(2) Ha az igazságügyi alkalmazott a helyettesítés mellett az eredeti munkakörét is ellátja, az illetményén felül helyettesítési díjra jogosult. A díj összege a helyettesített alkalmazott illetményének az 50 százalékáig terjedhet.

(3) Nem jár helyettesítési díj

a) a vezető helyettesítése esetén a szervezetszerű helyettesnek három hónapig,

b) a rendes szabadság idejére.

(4) Az (1) bekezdés szerinti illetményt és a (2) bekezdés alapján járó helyettesítési díjat a helyettesítésre adott megbízással egyidejűleg kell megállapítani.

A túlmunka elismerése

113. § (1) Az igazságügyi szakértő, a szakértőjelölt, valamint a tisztviselő részére - ha ügyeleti vagy készenléti díjra nem jogosult - túlmunka esetén az ezzel azonos tartamú szabadidő jár. A heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon végzett túlmunka ellenértékeként kétszeres idejű szabadidő jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szabadidő helyett, a rendszeresen túlmunkát végzők részére legfeljebb évi 15 nap szabadidő-átalány állapítható meg.

(3) A szabadidőt a túlmunka teljesítését követően, de legfeljebb egy hónapon belül, a szabadidő-átalányt pedig a naptári év végéig kell kiadni. Ha a szabadidő egy hónapon belül nem adható ki, azt pénzben kell megváltani, a megváltás mértéke az illetménynek a szabadidőre eső arányos összege.

114. § (1) Az ügykezelő és a fizikai alkalmazott részére az általuk teljesített túlmunkáért díjazás jár.

(2) A díjazás mértéke az egy órára járó illetmény 50 százalékkal növelt összege. A heti pihenőnapon vagy a munkaszüneti napon végzett túlmunkáért kétszeres összegű túlmunkadíj jár.

A napidíj

115. § (1) Az igazságügyi alkalmazottat belföldi kiküldetés esetén - az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezésére - napidíjként az illetményalap egy munkanapra eső részének a 10 százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a 6 órát nem haladja meg, de a 4 órát eléri, a napidíj fele jár.

(2) Nem számolható el napidíj azokra a munkanapokra, amikor az igazságügyi alkalmazott kirendelési díjra jogosult, továbbá, ha az élelmezést a teljes napra a kiküldetés helyén természetben biztosítják.

(3) Szálloda igénybevétele esetén, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20 százalékkal csökkenteni kell.

(4) A napidíjszámításnál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni.

A külön juttatás

116. § (1) Az igazságügyi alkalmazottat - külön juttatásként - minden naptári évben az egyhavi illetménye illeti meg.

(2) A külön juttatást a kifizetés hónapjára járó illetmény alapján kell megállapítani, és azt január 15. napjáig kell kifizetni.

(3) Az igazságügyi alkalmazott a külön juttatás teljes összegére akkor jogosult, ha az adott naptári évben folyamatosan igazságügyi szolgálati viszonyban állt.

(4) Arányosan csökkentett összegű juttatás jár, ha a szolgálati viszony ideje a naptári évben a 6 hónapot elérte.

(5) Ha a szolgálati viszony a naptári évben a 6 hónapot nem érte el, külön juttatás nem jár.

(6) A külön juttatásra való jogosultság szempontjából a fizetés nélküli szabadság ideje nem vehető figyelembe.

(7) Ha a szolgálati viszony megszűnik és a juttatás feltételei fennállnak, azt az utolsó munkában töltött hónapra járó alapbér alapján kell kifizetni.

117. § (1) A külön juttatás az egyéb feltételek fennállása esetén sem jár, ha az igazságügyi alkalmazott

a) ellen fegyelmi vagy büntetőeljárás van folyamatban,

b) fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,

c) a szolgálati viszonyát a fegyelmi eljárás befejezése előtt egyoldalúan megszüntette,

d) a szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette.

(2) A külön juttatás az igazságügyi alkalmazottat visszamenőleg megilleti, ha a fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségét nem állapították meg, illetve fegyelmi büntetésként megrovásban részesült, vagy vele szemben figyelmeztetést alkalmaztak.

A jubileumi jutalom

118. § (1) Az igazságügyi alkalmazott 25, 30, illetve 40 év szolgálati viszony után jubileumi jutalomra jogosult.

(2) A jubileumi jutalom 25 év szolgálati viszony után az igazságügyi alkalmazott 2 havi, 30 év után a 3 havi, 40 év után az 5 havi illetménye.

(3) Nyugdíjazáskor ki kell fizetni

a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,

b) a 30 év szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati időből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra,

c) a 40 év szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati időből 5 év vagy ennél kevesebb van hátra.

(4) Ha a szolgálati viszony az igazságügyi alkalmazott halála miatt szűnik meg, a jubileumi jutalmat - a (3) bekezdés alkalmazásával - az örökösének kell kifizetni.

(5) A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a szolgálati viszony idejébe be kell számítani a közszolgálati jogviszonyban, a hivatásos szolgálati jogviszonyban, a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkaviszonyban töltött időt.

Egyéb javadalmazások, kedvezmények és költségtérítések

119. § (1) Az igazságügyi alkalmazottnak a munkahelyen való megfelelő megjelenése érdekében naptári évenként az illetményalap 20-25 százalékának megfelelő ruházati költségtérítés jár, a felhasználást számlával kell igazolni.

(2) A ruházati költségtérítés teljes összegére az igazságügyi alkalmazott akkor jogosult, ha a kifizetést megelőzően legalább 1 évig szolgálati viszonyban állt. Ha a szolgálati viszony a kifizetés időpontjában az 1 évet nem éri el, arányos összegű térítés jár. A fizetés nélküli szabadság ideje a jogosultság szempontjából nem vehető figyelembe.

(3) Az igazságügyi szervhez vezényelt hivatásos szolgálati jogviszonyban álló személy a ruházati költségtérítés fele összegére jogosult.

(4) A ruházati költségtérítést az adott naptári évben június 30. napjáig kell kifizetni.

(5) Az egyéni védőfelszerelésre vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - rendelkezések alkalmazását a ruházati költségtérítés nem zárja ki.

120. § (1) Az igazságügyi alkalmazott kedvezményes munkahelyi étkezésre vagy étkezési hozzájárulásra (a továbbiakban: étkezési hozzájárulás) jogosult.

(2) Az étkezési hozzájárulás havi mértéke az illetményalap legfeljebb 2 százaléka.

121. § (1) Az igazságügyi alkalmazott részére az éves költségvetésben biztosított előirányzatoktól függően egyéb juttatások adhatók, így különösen

a) lakásépítési (korszerűsítés, bővítés) és -vásárlási támogatás,

b) letelepedési segély,

c) a más településre való költözés költségeihez való hozzájárulás,

d) szociális, beiskolázási és temetési segély,

e) üdülési támogatás,

f) a munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet vásárlásához való hozzájárulás,

g) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési és nyelvtanulási támogatás,

h) a nyugdíjpénztári tagsághoz való hozzájárulás.

(2) Ha az igazságügyi alkalmazottat szolgálati érdekből más településen működő igazságügyi szervhez helyezik át, a költözködéssel járó indokolt költségeket meg kell téríteni.

Az érdemek elismerése

122. § (1) Az igazságügyi alkalmazott a munkaköri feladatok hosszabb időn át történő eredményes ellátásáért vagy adott feladat kiemelkedő teljesítéséért a következő elismerésekben részesíthető:

a) soron kívüli előresorolás,

b) a személyi alapbér legfeljebb 20 százalékkal való emelése,

c) pénz- vagy tárgyjutalom,

d) főtanácsosi vagy tanácsosi cím adományozása,

e) a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvénnyel alapított kitüntetés, illetve az e törvényben kapott felhatalmazás alapján alapított díj, oklevél, plakett stb.

(2) Legalább 10 év tényleges szolgálati viszony fennállása és huzamos idejű színvonalas munkavégzés alapján főtanácsosi cím a III. fizetési osztályba tartozó, a tanácsosi cím pedig a IV. fizetési osztályba tartozó igazságügyi alkalmazott részére adományozható. A cím adományozására a bíróság és az OIT Hivatala alkalmazottainak a tekintetében az OIT, az ISZI Hivatala és az igazságügyi szakértői intézmények alkalmazottainak a tekintetében az igazságügyminiszter jogosult.

123. § Az e törvény alapján adható juttatások, kedvezmények és elismerések részletes szabályait, valamint e törvény keretei között azok mértékét az érdekképviseleti szervekkel együttműködve az OIT, illetve az igazságügyminiszter állapítja meg.

X. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

124. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szolgálati viszonyra az Mt. 3. §-ának (2) bekezdését, 4. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 5-6. §-ait, 7. § (1)-(5) bekezdéseit, 8-9. §-ait, 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 11-15. §-ait, 18-19/A. §-ait, 21-28. §-ait, 74. §-át, 75. §-ának (1) bekezdését, 84-85. §-ait, 90-91. §-ait, 93. §-ának (4) bekezdését, 107. §-át, 116. §-át, 117. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 119. §-ának (2) bekezdését, 120. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 121. §-át, 125. §-ának (1)-(3) bekezdéseit, 127-128. §-ait, 130. §-ának (2) bekezdését, 132. §-ának (2)-(3) bekezdéseit, 133. §-át, 135-136. §-ait, 137-140. §-ait, 144. §-ának (1) bekezdését, 150. §-ának (1) bekezdését, 151. §-át, 151/A. §-ának (1)-(2), (4)-(6) bekezdéseit, 152. §-ának (1)-(9) bekezdéseit, 153. §-ának (1) bekezdését, 155-164. §-ait megfelelően alkalmazni kell.

(2) Az Mt. 110-115. §-ainak a rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az igazságügyi alkalmazott más munkáltatóval tanulmányi szerződést csak a munkáltatója előzetes engedélyével köthet.

(3) Az igazságügyi szervhez vezényelt hivatásos állományú személy jogállására - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

125. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - 1997. október 1-jén lép hatályba.

(2) A törvényben meghatározott javadalmazásra az OIT Hivatalának az alkalmazottai 1998. február 1. napjától, az egyéb igazságügyi alkalmazottak 1998. július 1. napjától jogosultak.

126. § Az e törvény hatálybalépése előtt kinevezett bírósági fogalmazó joggyakorlatának teljesítésére és időtartamára az e törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.

127. § (1) A munkáltató a törvény hatálybalépésének az időpontjában szolgálati viszonyban álló igazságügyi alkalmazott részére a középfokú iskolai, továbbá segédmunkás esetén az általános iskolai végzettség megszerzésére - legfeljebb 3 évre - halasztást engedélyezhet.

(2) A képesítés megszerzése nem terheli azt az igazságügyi alkalmazottat, akit a törvény hatálybalépése előtt a vonatkozó jogszabályok alapján ez alól mentesítettek, illetve azokat az ügykezelőket [7. § (1) bekezdés], akik e törvény hatálybalépésekor szolgálati viszonyban állnak.

128. § (1) Az OIT és az OIT Hivatala létrehozásáig az OIT Hivatalának vezetői állásaira a pályázatokat a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben meghatározott átmeneti szabály alkalmazásával kell, illetve lehet kiírni azzal, hogy a pályázatokat már az e törvény szerinti kinevezők bírálják el.

(2) A magasabb vezetői munkakörökre a pályázatokat a törvény hatálybalépését követő 15 napon belül kell kiírni. Nem kell pályázatot kiírni azokra a magasabb vezetői munkakörökre, amelyeket a törvény hatálybalépése előtti jogszabályok alapján pályázat útján, határozott idejű kinevezéssel töltettek be, vagy ha vezetői munkakört betöltő személyek a törvény hatálybalépésének az időpontjában az 55. életévüket már betöltötték.

129. § Az OIT Hivatala létrehozásáig az Igazságügyi Minisztérium azon köztisztviselői tekintetében, akik az OIT Hivatalának a feladatkörébe eső munkakört látnak el, a törvény 17. §-ának (3) bekezdésében szabályozott végleges áthelyezés intézménye is alkalmazható.

130. § (1) A törvény hatálybalépésekor folyamatosan és ténylegesen legalább 10 év szolgálati viszonnyal rendelkező igazságügyi alkalmazott munkájának az írásbeli értékelését csak a vezetői megbízás előtt, alkalmatlanságra okot adó körülmények felmerülésekor, illetve az alkalmazott kérése esetén kell elvégezni.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó igazságügyi alkalmazottak értékelésének az ütemezését a munkáltató állapítja meg azzal, hogy az első értékeléseket a törvény hatálybalépését követő 3 éven belül kell elvégezni.

131. § Ha az igazságügyi alkalmazott e törvény szerint járó szabadsága a korábbi szabadságához képest csökkenne, mindaddig a törvény hatálybalépése előtt megállapított szabadságára jogosult, amíg annak mértékét az e törvény szerinti szabadsága meg nem haladja.

132. § (1) A törvény szerint járó illetménybesorolásokat az OIT Hivatalának az alkalmazottai tekintetében 1998. február 28. napjáig, az egyéb igazságügyi alkalmazottak tekintetében 1998. július 31. napjáig kell elvégezni.

(2) Az igazságügyi szolgálati időt az e törvény hatálybalépése előtti jogszabály alapján megállapított szolgálati időnél alacsonyabb mértékben nem lehet meghatározni, figyelembe kell venni a törvény hatálybalépése előtti soron kívüli előresorolások hatását is.

(3) A besorolások eredményeként az igazságügyi alkalmazott illetménye - változatlan munkakör esetén - nem csökkenhet. Az illetmény esetleges csökkenése esetén a törvény hatálybalépése előtti hónapra megállapított illetményt kell folyósítani.

133. § (1) Az igazságügyi alkalmazott részére az őt e törvény, valamint más jogszabály alapján megillető javadalmazás és egyéb pénzbeli juttatás kifizetése az általa meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik.

(2) A javadalmazás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve a postai úton történő kifizetés az igazságügyi alkalmazott számára költségtöbbletet nem okozhat.

(3) A javadalmazásnak az (1)-(2) bekezdésekben szabályozott módon történő kifizetésére 1999. január 1. napjáig kell áttérni.

134. § Az igazságügyi alkalmazott az e törvény hatálybalépése előtt adományozott főtanácsosi és tanácsosi címeket tovább viselheti, amennyiben az adományozás feltételeinek megfelel, a címmel járó pótlékot is e törvény rendelkezései szerint kell folyósítani.

135. § (1) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy - az OIT Hivatalára és a bíróságokra vonatkozóan az OIT-tal egyetértésben - az e törvény végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket, így különösen

a) az igazságügyi alkalmazottak munkaköri elnevezéseit és a képesítési követelmények részletes szabályait,

b) az egészségre különösen veszélyt jelenthető munkavégzéssel járó munkaköröket

rendeletben állapítsa meg.

(2) A törvény végrehajtásához szükséges jogszabályokat a törvény hatálybalépésétől számított 1 éven belül kell meghozni, és e határidőn belül kell elvégezni az igazságügyi szervezetre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát, ideértve ezek megfelelő módosítását is.

136. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek az igazságügyi szakértői intézményeknél történő végrehajtásáról szóló 3/1993. (I. 30.) IM rendelet.

1. számú melléklet az 1997. évi LXVIII. törvényhez

Értékelési lap

1. Személyi adatok:

- név (leánykori név):

- anyja neve:

- születési hely és idő:

- jelenlegi munkakör:

2. A korábbi értékelés időpontja és annak összegző megállapítása.

3. A munkakörére előírt képesítési követelményeknek megfelel-e.

4. Szakmai ismeret és jártasság:

- átlag feletti

- átlagos

- nem megfelelő

5. Pontosság:

- átlag feletti

- átlagos

- nem megfelelő

6. Szorgalom:

- átlag feletti

- átlagos

- nem megfelelő

7. Írásbeli kifejezőkészség:

- átlag feletti

- átlagos

- nem megfelelő

8. Szóbeli kifejezőkészség:

- átlag feletti

- átlagos

- nem megfelelő

9. Vezető esetén a vezetett egység (hivatali egység) munkájának a színvonala:

- átlag feletti

- átlagos

- nem megfelelő

10. Az értékelésbe bevont egyéb szempontok szerinti megítélés.

11. Az 1-10. pontok alapján az összegző megállapítás:

- kiválóan alkalmas

- alkalmas

- alkalmatlan

12. Az értékelő neve, munkaköre, aláírása és az értékelés ismertetésének az ideje.

13. Az igazságügyi alkalmazott aláírása, hogy az értékelés tartalmát megismerte.

14. Az igazságügyi alkalmazott észrevételei, dátum és aláírás.

15. Az érdek-képviseleti szerv észrevételei, dátum, aláírás.

2. számú melléklet az 1997. évi LXVIII. törvényhez

Az igazságügyi alkalmazottak személyi nyilvántartásának adatköre

1. Nyilvántartási szám,

- név (nőknél a leánykori név is),

- születési hely és idő,

- anyja neve,

- lakóhely

- családi állapota,

- házastárs neve,

- gyermekei neve és születési ideje.

2. A legmagasabb iskolai végzettség (több végzettség esetén valamennyi),

- szakképzettség,

- szaktanfolyam és szakvizsga megnevezése és időpontja,

- jelenleg folytatott tanulmányok megnevezése,

- idegennyelv-ismeret.

3. Katonai szakképzettség száma, katonai rendfokozat.

4. Az igazságügyi szervhez történő kinevezés időpontja

- a beszámított szolgálati idő kezdete,

- a korábbi tevékenységek és a vonatkozó munkahelyek megnevezése, a belépés és kilépés időpontjai, a beosztások (munkakörök) megjelölése, a beszámított jogviszonyok megszűnésének jogcímei,

- az erkölcsi bizonyítvány száma és kelte.

5. Az igazságügyi szervnél a kinevezés utáni beosztások,

- a szolgálati helyek (mettől meddig),

- munkakörök (mettől meddig),

- szakterületek (mettől meddig),

- FEOR-szám.

6. A fizetési fokozat megjelölése, annak összege és a besorolás időpontja, a következő kötelező előresorolás időpontja,

- a beosztási pótlék megnevezése, százaléka és összege,

- a vezetői pótlék megnevezése, százaléka és összege,

- az egyéb folyósított pótlékok megnevezése és összege,

- az összilletmény összege.

7. A tárgyévben kapott külön juttatás, jubileumi jutalom, egyéb javadalmazások, kedvezmények és költségtérítések megnevezése, összegei és egyéb adatai.

8. A más kereső foglalkozás megnevezése.

9. A korábbi értékelés időpontjai és az összefoglaló vélemények szerinti minősítések, a következő értékelés időpontja.

10. A kitüntetések és egyéb elismerések megnevezése és az adományozás időpontja.

11. A hatályos fegyelmi büntetésre vonatkozó adatok.

12. A munkából való távollétek jogcíme és időtartama.

13. Az igazságügyi szolgálati viszony megszűnésének jogcíme és időpontja.

Megjegyzés: A nyilvántartási szám az alkalmazott szolgálati helyére és beosztására utal, továbbá a szolgálati helyen belüli azonosításra szolgál.

3. számú melléklet az 1997. évi LXVIII. törvényhez

A bírósági titkár és a bírósági fogalmazó alapilletménye


Fizetési osztály
Fizetési fokozatok és a szorzószámok,
az illetményalap = 1

1. 2. 3. 4.

I. osztály bírósági titkár 0,70
0-3 év
0,75
4-6 év
0,80
7-9 év
0,90
10 évtől

II. osztály bírósági fogalmazó 0,38 0,41 0,44 0,47

4. számú melléklet az 1997. évi LXVIII. törvényhez

Az igazságügyi szakértő, a szakértőjelölt,
a tisztviselő és az ügykezelő alapilletménye


Fizetési fokozat

Szolgálati idő
Fizetési fokozatok és a szorzószámok,
az illetményalap = 1

III. osztály IV. osztály V. osztály

1. 0- 1 0,38 0,20 0,16

2. 2- 4 0,45 0,24 0,18

3. 5- 7 0,50 0,27 0,20

4. 8- 10 0,55 0,30 0,22

5. 11-13 0,60 0,33 0,24

6. 14-16 0,65 0,36 0,26

7. 17-19 0,70 0,39 0,28

8. 20-22 0,75 0,42 0,30

9. 23-25 0,80 0,45 0,32

10. 26-28 0,85 0,48 0,34

11. 29-31 0,90 0,51 0,36

12. 32-34 0,95 0,54 0,38

13. 35-től 1,00 0,57 0,40

5. számú melléklet az 1997. évi LXVIII. törvényhez

A fizikai alkalmazottak alapilletménye


VI. fizetési osztály
Alapilletmény
és szorzószámok,
az illetményalap = 1

VI/1. fizetési csoport szakmunkások 0,17-0,50

VI/2. fizetési csoport betanított munkások 0,14-0,40

VI/3. fizetési csoport segédmunkás 0,13-0,30

6. számú melléklet az 1997. évi LXVIII. törvényhez

Vezetői pótlékok

(az illetményalap = 1)

1. Az OIT Hivatalának vezetőhelyettese 0,60

2. Főosztályvezető, az ISZI Hivatalának főigazgatója 0,40-0,45

3. Főosztályvezető-helyettes, igazgató 0,35-0,40

4. Osztályvezető, igazgatóhelyettes, szakértői iroda vezetője 0,25-0,35

5. Osztályvezető-helyettes 0,20-0,25

6. Csoportvezető 0,15-0,20

7. Csoportvezető-helyettes, bírósági irodavezető 0,05-0,15

Megjegyzés: A pótlék összegét a 2-7. pontok szerinti határokon belül az igazságügyi szerv szintje és nagysága, valamint a beosztottak létszáma alapján kell megállapítani.





CompLex Kiadó - Jogtár, Törvénytár, Céginfó, Cégkereső Complex     Jogszabálykereső     Jogtár, törvénytár     Céginformáció, cégkereső     Kapcsolat