csatornák:   
1000-1526
1526-1790
1790-1849
1849-1918
1918-1945
1945-1990
1990-
© 2006 Complex Kiadó Kft.
  Impresszum  

 
 Nyitólap   1849-1918   1867-1869 (I. Ferenc József, 1848-1916)   1868. évi XXX. törvénycikk

 
Törvények, jogszabályok a CompLex Kiadótól.

 

1868. évi XXX. törvénycikk

a Magyarország, s Horvát-, Szlavon és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről

Egyrészről Magyarország országgyülése, másrészről Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése közt a közöttök fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt, közös megállapodással egyezmény jövén létre, ezen egyezmény, ő császári s apostoli királyi Felsége által is jóváhagyva, megerősítve és szentesítve, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közös alaptörvénye, ezennel törvénybe igtattatik, a mint következik:

Miután Horvát- és Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg, Sz.-István koronájához tartoztak, s a sanctio pragmaticában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatatlanok egymástól: ezen alapokon, egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok, a közöttük fenforgó közjogi kérdések kiegyenlítésére nézve, a következő egyezményt kötötték:

1. § Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában.

2. § Ez állami közösségből és összetartozásból foly, hogy Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok királya egy és ugyanazon koronával, s egy és ugyanazon koronázási cselekvénynyel koronáztatik meg, s a Sz. -István koronája alatt álló összes országok részére, ez országok közös országgyülésén, közös koronázási oklevél állapíttatik meg és állittatik ki.

E koronázási oklevél eredetije azonban, a magyar szöveg mellett horvát nyelven is szerkesztendő, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak is kiadandó, s abban Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok integritása és országos alkotmánya is biztosítandó.

Az 1867-ki koronázási oklevél eredeti horvát szövegben utólag szintén kiállíttatik, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülésének mielőbb megküldetik.

3. § A fennebb érintett megoszthatlan állami közösségből következik továbbá, hogy mindazon ügyekre nézve, melyek a magyar korona összes országai, és Ő Felsége többi országai közt közösek vagy közös egyetértéssel intézendők, Magyarországnak, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak egy és ugyanazon törvényes képviselettel, törvényhozással, s a végrehajtást illetőleg közös kormányzattal kell birniok.

4. § Az 1867-ki magyar országgyülés XII-ik törvénycikkét, mely a Sz. -István koronája országai, és Ő Felsége többi országai közt fenforgó közös vagy nem közös ugyan, de egyetértőleg intézendő ügyeket, és azok kezelési módját meghatározza, valamint az e törvény alapján már létrejött egyezményeket, s különösen az 1867:XIV., XV. és XVI. törvénycikkeket Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok is érvényeseknek és kötelezőknek ismerik el, azon határozott kikötéssel mindazáltal, hogy jövőre hasonló alaptörvények és egyezmények csak Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok törvényes hozzájárulásával hozathassanak.

Az e szakaszban érintett alaptörvény és törvénycikkek utólag eredeti horvát szövegben is kiállíttatnak, s kihirdetés végett a horvát-, szlavon, dalmát országgyülésnek mielőbb megküldetnek.

5. § Azon tárgyakon kivül, melyek a Sz.-István koronájának országai és Ő Felsége többi országai közt közösek, vagy egyetértőleg intézendők, vannak még más ügyek is, melyek Magyarországot, s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat közösen érdeklik, s a melyekre nézve a magyar korona összes országai közt a törvényhozás és kormányzat közössége ez egyezmény által szükségesnek ismertetik el.

6. § Ilyen közös ügye Sz. -István koronája összes országainak mindenekelőtt az udvartartás költségeinek megajánlása.

7. § Közös ügy továbbá az ujonczajánlás, a védrendszer és hadkötelezettséget illető törvényhozás, s az intézkedés a hadsereg elhelyezéséről és élelmezéséről, mire nézve azonban Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat illetőleg határoztatik:

a) hogy a közösen megszavazandó contingensből Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra eső rész az összes népesség aránya szerint állapíttatik meg, magában értetvén, hogy ha az eddigi védrendszer átalakíttatik, az ujonnan megállapítandó rendszer szabályai fognak Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban is alkalmaztatni;

b) a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra eső ujonczok ezen országok ezredeibe soroztatnak;

c) végre a besorozásnál gond leszen arra, hogy az ujonczok minő fegyvernemre leginkább alkalmasak, s a tengerpart ujonczai főleg a hajóhadba osztatnak be.

8. § Közös Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közt, mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben, az alább körülirt módon a pénzügy is. Ehez képest az összes adórendszer megállapítása, az egyenes és közvetett adók megajánlása, ez adóknak mind nemeire, mind számtételeire nézve, ugyszintén az adók kivetése, kezelése és behajtása, uj adók behozása, a közös ügyek költségvetésének megszavazása, valamint a közös ügyek költségeit illető évi zárszámadások megvizsgálása, uj államadósság fölvétele, vagy a mai meglevő adósságok convertálása, az ingatlan államvagyon kezelése, átalakítása, megterhelése és eladása, az egyedáruságok és királyi jövedelmek (jura regalia majora) fölötti rendelkezés, s átalában minden oly intézkedés, mely a Sz. -István koronája alatt álló országokkal közös pénzügyi tárgyra vonatkozik, a magyar sz. korona összes országainak közös országgyülését illeti; a horvát-szlavon államföldbirtok eladására nézve mindazonáltal azzal a megszorítással, hogy e részben meghallgatandó a horvát-szlavon-dalmát országgyülés is, a melynek beleegyezése nélkül eladás nem történhetik. S mindezen tárgyakra nézve a közös pénzügyi kormányzat, mely a közös országgyülésnek felelős magyar királyi pénzügyminister által gyakoroltatik, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra is kiterjed.

9. § Közös ügyei a magyar korona összes országainak a pénz-, érczpénz- és bankjegy-ügy is, valamint a pénzrendszer és az általános pénzláb meghatározása, s azon kereskedelmi és államszerződések megvizsgálása és jóváhagyása, melyek Sz. -István koronája országait egyaránt illetik; a bankokat, hitel- és biztosító intézeteket, szabadalmakat, a mértéket és súlyt, árubélyeget és mintabiztosítást, fémjelzést, irói és művészi tulajdont illető intézkedés; a tengerészeti, kereskedelmi, váltó- és bányajog, s átalában a kereskedelem, vámok, távirda, posták, vasutak, kikötők, hajózás s azon állami utak és folyók ügye, a melyek Magyarországot s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat közösen érdeklik.

10. § Az iparügy rendezésére nézve, a házaló kereskedést is ide értve, ugyszintén a nem közkereseti egyesületek ügyében, s az útlevél-rendszert, az idegenek fölött gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárgyakra nézve a végrehajtás Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak tartatik fenn.

11. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok elismerik, hogy azon költségekhez, melyeket egyfelől a magyar korona országai és Ő Felsége többi országai között közöseknek ismert, másfelől maguk a magyar korona összes országai közt fennebb közöseknek jelölt ügyek igényelnek, adóképességük arányában volnának kötelesek járulni.

12. § Ez adóképességi arány, ugyanazon hivatalos adatok szerint, a melyeknek alapján a magyar korona országainak a közös ügyek költségeihez hozájárulási aránya Ő Felsége többi országaival szemben tiz évre meghatároztatott, ugyanazon időre

Magyarországra nézve 93. 5,592. 201;

Horvát-, s Szlavonországokra nézve pedig 6. 4,407. 799 százalék.

13. § Miután azonban Horvát- és Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fennebbi szakaszban érintett adóképességi kulcs szerint, a közös ügyek költségeiből rájok esnék, ez idő szerint csak ugy fedezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegek nagyobb részét is átaladnák: Magyarország, tekintettel azon testvéri viszony megujítására, a mely közte s Horvát- és Szlavonországok közt századok óta fennállott, készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg, mely ez országok beligazgatási költségeire időnkint egyezményileg megállapíttatik, vonassék le, s a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradt összeg fordíttassék a közös ügyek által igényelt költségekre.

14. § A megelőző szakaszokban kifejtett elv alapján egy részről Magyarország, más részről Horvát- és Szlavonországok közt a következő pénzügyi egyesség jött létre.

15. § Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete azon 10 évre, a meddig a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt fennálló egyezmény tart, 2. 200,000 frtban állapittatik meg.

16. § Ez összeg mindenekelőtt Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adóinak és egyéb közjövedelmeinek 45 százalékával fedeztetik, vagyis azon országok összes bevételeiből annyi százalék szolgáltatik be azon horvát-szlavon országos vagy törvényhatósági pénztárba, a hova a társországok törvényhozása vagy kormánya kivánni fogja.

17. § Horvát-Szlavonországok összes bevételeinek 55 százaléka a közös költségek fedezésére, a közös kincstárba szolgáltatandó be.

18. § Azon jövedelmek közöl, a melyek a 16. és 17. §-ok szerint Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete és a közösügyek költségei közt megosztandók, kivétetnek:

a) a bor- és húsfogyasztási adók, melyek Horvát-Szlavonországokban, az eddigi gyakorlat szerint, továbbá is a községi kiadások fedezésére fordíttathatnak;

b) az 1867:XII. törvénycikk folytán a határvám jövedelmei.

19. § Ha Horvát-Szlavonországok kormányzati területe, Dalmátia tettleges visszacsatolásával, vagy a határőrség közigazgatási egyesítése által növekednék: a Horvát-Szlavonországokkal egyesített területek jövedelmei szintén a 16. és 17. §-ban megállapított kulcs szerint osztatnak meg a horvát-szlavon beligazgatás s a közös ügyek költségei közt.

20. § A jelenleg fennálló országos pótlék, mint Magyarországban Horvát-Szlavonországokban is, az államadókhoz csatoltatik.

21. § A földtehermentesitési pótlék azonban a földtehermentesitési országos adósság teljes törlesztéséig, Horvát-Szlavonországokat illetőleg, továbbá is ezen országok földtehermentesitési igazgatósága által kezeltetik, s a pénzügyi igazgatóság által azon igazgatóság pénztárába szolgáltatik át. A magyar korona országainak közös jótállása mindazonáltal ezen földtehermentesitési adósságra nézve ezentúl is fenmarad, s az e czélra netalán szükségelt segély a közös kincstárból, az eddigi mód és gyakorlat szerint előlegeztetik.

22. § A magyar királyi pénzügyminister Horvát- és Szlavonországokban, az egyesen és közvetett adókra, jövedékekre, bélyegekre, díjakra, illetékekre s államjavakra nézve az általa kinevezendő zágrábi pénzügyi igazgatóság által gyakorolja a végrehajtást.

23. § A zágrábi országos számvevőség azon osztályai, melyek Horvát-Szlavonországok önkormányzati köréhez tartozó tárgyakat kezelnek, minden tekintetben az említett országok rendelkezése alá esnek. Az érintett számvevőségi osztályok által vezetett zárszámadások eredményei azonban a közös pénzügyministerrel közlendők a végett, hogy a magyar korona összes országainak pénzügyi adatai teljesen összeállíttathassanak.

24. § Horvát-Szlavonországok külön országos kormánya és törvényhatóságai a közjövedelmek biztosításában és behajtásában teljes készséggel támogatják a közös pénzügyi kormányzat közegeit, s pontosan teljesítik a közös országgyülésnek felelős pénzügyminister törvényes rendeleteit.

25. § Ha egyes években az összes jövedelmek 45 százaléka nem találná fedezni Horvát-Szlavonországok fenebb (15. §) megállapitott beligazgatási szükségletét: a hiányt Magyarország előlegezi.

26. § Ha ellenben az érintett 45 százalék nagyobb összegre megy, mint a mennyi Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükségletére egyezményileg megállapittatott, a többlet a közös költségek fedezésére fordittatik.

27. § Ha azonban Horvát-Szlavonországok jövedelmei a közös költségek azon részét, mely a 12-ik §-ban kitett adóképességi kulcs szerint rájok esnék, az adóképesség növekedése folytán felülhaladnák: a fölösleg Horvát-Szlavonországok rendelkezése alá esik, a nélkül, hogy Horvát-Szlavonországok azon összegeket, melyekre nézve a megelőző években, a közös költségeket illetőleg hátramaradtak, utólag fedezni köteleztetnének.

28. § Horvát-Szlavonországok jövedelmeit illetőleg, a fennebbi szakaszokban érintett elvek alapján készíttetik el a leszámolás, s a magyar korona összes országainak zárszámadásaival egyidejüleg terjesztetik a magyar korona országainak közös törvényhozása elé.

Az itt megvizsgált leszámolás tudomás végett Horvát-Szlavonországok országgyülésével is közöltetni fog.

29. § A külön kimutatás vezetése Horvát-Szlavonországok jövedelmeire nézve, az egyezmény létrejötte után, és csak a jövő 1869-iki január 1-én indíttathatik meg. Míg ez egyezmény a két törvényhozás által el nem fogadtatik és Ő Felsége által nem szentesíttetik, az 1867-ki előirányzat az irányadó Horvát-Szlavonországokra nézve, a beligazgatási költségek utalványozásában.

30. § Horvát-Szlavonországoknak az 1867-dik év végeig bezárólag fenmaradt s behajtható adóhátralékaiból 63 százalék a nevezett országok szükségeire fordíttatik, 37 százalék ellenben a közös kincstárt illeti.

31. § Azon tárgyakra nézve, melyek a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt közösek, vagy egyetértőleg intézendők, valamint azokra nézve, a melyek maguk a magyar korona országai közt a fennebbi szakaszokban közöseknek jelöltettek ki, a törvényhozási jog a magyar korona összes országainak évenkint Pestre egybehivandó közös országgyülését illeti.

32. § E közös országgyülésen Horvát- és Szlavonországok, lakosaik mennyiségéhez aránylag, 29 követ által képviseltetnek, Fiume városát és tengerparti kerületét a 66. szakaszban felhozott oknál fogva ide nem értve. Ha a magyarországi képviselők száma idővel változnék: Horvát-Szlavonországok képviselőinek száma, a népességi arány megtartásával, ugyanazon elvek szerint állapittatik meg, a melyek a magyarországi képviselők számának meghatározásánál alkalmaztatnak.

33. § Ha Horvát- és Szlavonországok népessége, akár a határőrség közigazgatási egyesitése, akár Dalmatia visszacsatolása által gyarapodnék: a nevezett társországok képviselőinek száma a népesség szaporodása arányában szintén emeltetni fog.

34. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok a közös országgyülésbe saját országgyülésök kebeléből választják képviselőiket, és pedig azon egész időszakra, a melyre a közös képviselőház megbizása terjed.

Azon esetre, ha a horvát-szlavon-dalmát országgyülés idő közben feloszlattatnék, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői mindaddig tagjai maradnak a közös országgyülésnek, míg az ujolag egybehivott horvát-szlavon-dalmát országgyülés új képviselőket választ.

35. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői személyes nyilatkozási és szavazási jogukat mindazon ügyek tárgyalásánál, melyek a fennebbi szakaszokban közöseknek ismertettek el, szintén önállóan, utasítás nélkül, épen úgy gyakorolják, mint a közös országgyülés többi tagjai.

36. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok a közös országgyülés főrendi házába is két képviselőt küldenek saját országgyülésökből.

37. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok főrendei s azon világi s egyházi méltóságai, kik 1848 előtt a magyar országgyülés főrendi házában ülési és szavazati joggal birtak, ezentúl is hasonló joggal tagjai lesznek a közös országgyülés felsőházának mindaddig, míg a ház más alapokon nem rendeztetik.

38. § A közös ügyek, a mennyire lehetséges, a közös országgyülésen előlegesen és egymás után tárgyaltatnak; s minden esetre tekintet lesz arra, hogy Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselőinek, saját országgyülésökön, saját belügyeik intézésére évenkint legalább három havi idő engedtessék.

39. § A közös országgyülés összes költségei, s így Horvát- és Dalmátországok képviselőinek napi díjai és szállásbérei is, a közös állampénztárból fedezendők.

40. § Miután a magyar korona országainak közös országgyülése teendőinek egy részét,, tudniillik a pragmatica sanctióból folyóknak ismert közös ügyek költségvetésének megállapítását, saját kebeléből kiküldött bizottság (delegatio) által gyakorolja: Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői közől, a közös országgyülés által annyi tag választatik a magyar delegátióba, a mennyi azon kulcs szerint, a mely szerint a nevezett társországok a közös országgyülésen képviseltetnek, rájok esik.

41. § Ehhez képest megállapíttatik, hogy Horvát-Szlavonországok képviselői közől a képviselőház részéről négy, s a főrendiház részéről egy tag választassék a delegatióba.

42. § Ha a horvát, szlavon és dalmát országgyülés képviselőinek száma a 33-ik §-ban érintett területi gyarapodás folytán növekszik: megfelelő arányban fog szaporittatni azon tagok száma, a kik Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok képviselői közől a delegatióba választatnak.

43. § Mindazon ügyekre nézve, a melyek az 1867:XII. törvénycikkben s a jelen egyezményben a magyar korona összes országait illetőleg, közöseknek vannak kijelölve, a 10. §-ban foglalt tárgyak kivételével, a végrehajtó hatalmat Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban is a Buda-Pesten székelő központi kormány gyakorolja, saját közegei által.

44. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok érdekeinek képviselése tekintetéből ezen országok részére a Buda-Pesten székelő központi kormányhoz egy tárczanélküli külön horvát-szlavon-dalmát minister neveztetik ki. Ezen minister szavazattal biró tagja a közös ministeri tanácsnak, s a közös országgyülésnek felelős. Ugyanő képezi a kapcsolatot Ő Felsége s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országos kormánya közt.

45. § A központi kormány, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok területén, ez országok külön kormányával egyetértőleg igyekszik eljárni; eljárásáért azonban a közös országgyülésnek, melyen Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok is képviselvék, felelős levén, intézkedései a horvát-, szlavon- és dalmát országos kormány és törvényhatóságok részéről szükségkép előmozdítandók, sőt, a mennyiben a központi kormánynak saját közegei nem volnának, általuk közvetlenül végre is hajtandók.

46. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok, kivánatukra biztosíttatnak, hogy a központi kormány mind a központi hivatalok horvát-szlavon osztályait, mind a nevezett országok területén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, horvát-szlavon-dalmát honfiakból nevezi ki.

47. § Mindazon tárgyakra nézve, melyek ez egyezményben a közös országgyülésnek és központi kormánynak nincsenek fentartva, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat mind a törvényhozás, mind a végrehajtás körében teljes önkormányzati jog (autonomia) illeti.

48. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok önkormányzati joga ez okból mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ide értve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül a törvénykezést is, minden fokozatán.

49. § A vallási és közoktatási alapok követeléseire nézve, a multat illetőleg a tartozások kölcsönös leszámolás útján egyenlíttetnek ki.

50. § Az autonom országos kormányzat élén Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban a bán áll, ki a horvát-szlavon-dalmát országgyülésnek felelős.

51. § A horvát-, szlavon- és dalmátországi bánt, a magyar királyi közös ministerelnök ajánlatára és ellenjegyzése mellett, ő császári és apostoli királyi Felsége nevezi ki.

52. § A bán polgári méltósága azonban jövőre külön választatik a katonaitól, s szabályul állíttatik föl, hogy ezentul Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok polgári ügyeire katonai egyén befolyást ne gyakorolhasson.

53. § A polgári állásu bán ezután is Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánja czimmel él, s a báni hivatal mindazon előjogait és méltóságait élvezi, a melyek uj állásával összeférnek. Ennélfogva ezután is tagja marad a közös országgyülés főrendi házának.

54. § Az autonom országkormányzat további szervezését, a bán előterjesztése alapján, ő császári és apostoli királyi Felsége legmagasabb hozzájárulásával, a horvát-szlavon-dalmát országgyülés állapítja meg.

55. § Ez egyezmény szentesítése után a horvát-szlavon udvari kanczellária azonnal feloszlattatik.

56. § Horvát-Szlavonországok egész területén, mind a törvényhozás, mind a közigazgatás és törvénykezés nyelve a horvát.

57. § Horvát-Szlavonországok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül is a horvát nyelv állapíttatik meg.

58. § Horvát-szlavon előterjesztések és beadványok Horvát-Szlavonországokból a közös ministerium által is elfogadandók, s azokra válasz ugyanazon nyelven adandó.

59. § Kijelentetik továbbá, hogy Horvát-Szlavonországok, mint külön territoriummal biró politikai nemzet, s belügyeikre nézve saját törvényhozással és kormányzattal biró országok képviselői, mind a közös országgyülésen, mind annak delegatiójában a horvát nyelvet is használhatják.

60. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok részére a közös törvényhozás által alkotandó törvények, Ő Felsége által aláirott, horvát eredeti szövegben is kiadandók, s a nevezett országok gyülésének megküldendők.

61. § Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok határaik között belügyeikben saját országos egyesült szineiket és czimeröket használhatják, az utóbbit mindazonáltal Sz. -István koronájával fedve.

62. § A magyar korona országai közös ügyeinek jelvénye: Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok egyesitett czimerei.

63. § Közös ügyek tárgyalásakor azon épületen, a melyben a magyar korona országainak közös országgyülése tartatik, a magyar lobogó mellé az egyesült horvát-szlavon-dalmát lobogó is felvonandó.

64. § A magyar korona országai által veretendő pénzeken a királyi czimbe a Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok királya czim is felvétetik.

65. § Horvát-Szlavonországok területi épségét Magyarország elismeri s annak kiegészitését előmozditani igérkezik. Különösen sürgetni fogja ezentul is, hogy a határőrvidék azon része, mely Horvát-Szlavonországhoz tartozik, s a határőrvidéken levő katonai községek ez országokkal, valamint törvényhozási, ugy közigazgatási és törvénykezési tekintetben is egyesittessenek, s mint eddig is számos izben felszólalt ez ügyben, ezentul is követelni fogja a magyar szent korona jogán Dalmatia visszacsatolását, követelni fogja annak Horvátországhoz kapcsolását. E visszacsatolás föltételeire nézve azonban Dalmatia is meghallgatandó.

66. § Az előbbi szakasz értelmében Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok területéhez tartozóknak ismertetnek el:

1. Mindazon terület, mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármegyéhez tartozik, Fiume város és kerülete kivételével, a mely város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet (separatum sacrae regni coronae adnexum corpus) képez, s a melynek, mint ilyennek, külön autonomiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve, Magyarország országgyülése s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése és Fiume városa közt, küldöttségi tárgyalások utján, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő.

2. Zágrábmegye, Zágráb és Károlyváros városokkal és a turmezei szabad kerülettel;

3. Varasdmegye Varasd várossal;

4. Körösmegye Körös várossal;

5. Pozsegamegye Pozsega várossal;

6. Verőczemegye Eszék városával;

7. Szerémmegye;

továbbá a következő határőrezredek:

1. likkai,

2. ottocsányi,

3. ogulini,

4. szluini,

5. első báni,

6. második báni,

7. varazsd-körösi,

8. varazsd-szentgyörgyi,

9. gradiskai,

10. broodi,

11. péterváradi;

végre a mostani Dalmatia.

67. § Addig is, mig Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak a megelőző pontban körülirt területi épsége helyreállittatik: Magyarország beleegyezik, hogy a zimonyi, mitroviczi, racsai, klenaki és jakovai vámhivatalok, a mostani közvetlen közigazgatási beosztásból kivétetvén, a területi kapcsolat elismeréseül, a zágrábi pénzügyi igazgatóságnak rendeltessenek alá.

68. § Ez egyezmény szentesitése után mindazon törvények és fennálló határozatok, melyek azzal ellenkeznek, megszünnek érvényesek lenni.

69. § Ellenben mindazon alkotmányos jogok és alaptörvények, a melyeknek élvezete és ótalma a multban Magyarországra és Horvát-Szlavonországokra egyaránt kiterjedt, s ez egyezménynyel nem ellenkeznek, továbbra is a magyar korona országai közös jogainak és alaptörvényeinek tekintetnek.

70. § Ez egyezmény a legmagasabb szentesités után, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok közös alaptörvénye, a nevezett országok külön törvénykönyveibe igtattatik. Egyszersmind megállapittatik, hogy ez egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásainak tárgya nem lehet, s változás rajta csak ugyanazon módon, a mint létrejött, mindazon tényezők hozzájárulásával tétethetik, a melyek kötötték.





CompLex Kiadó - Jogtár, Törvénytár, Céginfó, Cégkereső Complex     Jogszabálykereső     Jogtár, törvénytár     Céginformáció, cégkereső     Kapcsolat